Századok – 1976
Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V
OKTATÓ-NEVEJ.ÖMUNKA AZ MSZDP-BEN 827 helyi előadókat kértek fel bizonyos tudományos előadások megtartására, „amelyek azonban nem szocialista témaköröket, hanem általános képzést célzó anyagokat foglaltak magukban".5 0 (Ezeket az előadásokat táblázataink nem tartalmazzák.) Ugyancsak súlyos gondokat okozott a tudományos előadások rendezése szempontjából a helyiség-kérdés. „Azok a pártszervezeti csoportok, amelyek anyagi gyöngeségüknél fogva még ma is vendéglők kis szobáiban kénytelenek meghúzódni, a nagyon korlátozott befogadóképesség miatt a legtöbbször nem tudnak megfelelő előadásokhoz hozzájutni" — írja az 1926. évi pártvezetőségi jelentés.51 A húszas évek folyamán még a fővárosban is csak kevés párt- és szakszervezetnek volt önálló munkásotthona, a belső kerületekben többnyire vendéglőkben, kávéházakban tartották a párt-és szakszervezeti összejöveteleket. A helyiség-probléma természetesen károsan befolyásolta az oktatómunkát, már csak azért is, mert például a vendéglőkben tartott előadások nagyon sok egyszerű munkást elriasztottak, hiszen az ilyen összejövetelek anyagi megterhelést is okoztak.5 2 A peremvárosokban vagy az erősen munkáslakta kerületekben viszont a munkásotthonok megfelelő helyiséget nyújtottak a tanulni vágyó emberek számára. A munkásotthonok a munkásmozgalom szervezeti életében rendkívül fontos szerepet játszottak. Egy-egy munkásotthon a szervezett munkásságnak valóságos kultúrotthonává is vált, hiszen széles dolgozó rétegek számára a színvonalas kulturális élmények, a szórakozás és a tanulás különféle lehetőségeit nyújtotta.5 3 1924-ben a 24 fővárosi pártszervezetnek több állandó jellegű helyisége volt: ebből hét vendéglőben és kávéházban, öt munkásotthonban és tizenkét szervezet valamelyik szakmai helyiségben tartotta kulturális rendezvényeit.5 4 A hatóságok azonban a munkásotthonok ellen is hadjáratot indítottak. Nem volt ritka, főleg vidéken, hogy a munkások nehezen megkeresett pénzén épített és berendezett munkásotthonokat elvették. Mondvacsinált ürügyekkel, koholt vádak alapján eljárást indítottak a munkások egyesületei ellen, s miután azok működését felfüggesztették vagy feloszlatták, hivatalos helyiség céljaira lefoglalták az otthonokat. 1924-ben például Pápán a rendőrség, Nagyorosziban a csendőrség, Baján meg az ÉME céljaira szerezték meg ily módon a helybeli munkásotthont.55 A párt és a szakszervezetek anyagi nehézségei összefüggtek magának a munkásságnak az anyagi gondjaival. Ismeretes, hogy a húszas évek közepének gazdasági konszolidációja a korábbi inflációs válság helyébe 1925 1926-ra ún. szanálási válságot eredményezett, amelynek következtében a korábbi infláció okozta nyomorúságot jelentős munkanélküliség váltotta fel. 1925- 1926-ban a szanálási válság idején mintegy 15%-os munkanélküliséggel kell számolnunk, ami az egy munkásra erő reálbér jelentős csökkenésével járt. Ez, az életszínvonalnak a húszas évek közepén beállott újabb leromlása pedig leginkább a gyári munkásságnak úgyszólván a törzsét képező nehézipari munkásokat sújtotta.5 6 A hosszú éveken át húzódó gazdasági depresszió, a pénztelenség és állástalanság következtében a munkásság nagy tömegei a szó szoros értelmében 50 Pártgyűlési jegyzőkönyv, 1926. 37. 51 Pártgyűlési jegyzőkönyv, 1926. 37. 52 Pártgyűlési jegyzőkönyv, 1925. 70. 53 Vö. Szakszervezeti Értesítő, 1924. szept. 1. 70. 54 Népszava, 1924. jan. 8. 55 Népszava, 1924. febr. 14. 56 Berend T. Iván—Bánki György : Magyarország gazdasága az első világháború után 1919—1929. Bp. 1966. 240. és köv., valamint 438—440.
