Századok – 1976
Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V
0KTATÓ NEVEI.ÖMUNKA AZ MSZDP-BEN 823 hiszen még az iparilag fejlettebb, nagyobb munkástömegeket koncentráló városok küldötteinek egész sora is panaszolja az elégtelen kulturális és propaganda-munkát.3 8 A jelenség nyilván összefügg azzal is, hogy a magyar iparfejlődés sajátosságai következtében a munkásmozgalom szerveződése is Budapesten koncentrálódott, s a több évtizedes hagyománnyá vált főváros-centrikusságot az MSzDP és a szakszervezetek oktató-nevelő munkája sem volt képes meghaladni, az adott - ellenforradalmi — viszonyok közepette. A források ugyanis azt mutatják: az MSzDP és a szakszervezetek kulturális szervező munkája objektív okokból sem tudott vidéki viszonylatban erőteljesebben kibontakozni. Az ellenforradalmi berendezkedés bethleni kormányzati rendszere a szolgabíró-uralom konzerválásával szinte áttörthetetlen gátakat állított vidéken a szociáldemokrata szervező- és kultúrpropaganda munka útjába. Az MSzDP és a szakszervezetek oktatómunkájának a főváros és a vidék közötti megoszlását 1920 — 1930 között az alábbi összesített számok értékeltethetik:4 0 Budapesten Vidéken és környékén Vidéken Ismeretterjesztő előadások száma 7183 815 Szemináriumok száma 202 16 Látható, hogy a párt és a szakszervezeti oktatás gyakorlatában a Budapest—vidék megoszlás egészségtelenül aránytalan volt. Az évtized folyamán tartott összes előadásnak csak 9,8%-a jutott a vidékre, 90,2%-a a fővárosra és közvetlen környékére. Lényegében ugyanez volt a helyzet a szemináriumi oktatás terén is. (88%-a Budapesten működött.) A húszas évek második felére különösen nehézzé vált a helyzet. Budapesten és néhány nagyobb városban még csak mutatkozott a rendkívül súlyos körülmények közepette végzett oktatói tevékenység némi eredménye, de vidéken nagyon nehézzé vált a munka, s az ifjúmunkások szervezése-nevelése pl. szinte teljesen lehetetlenné.41 Az oktató-nevelő munkát akadályozó tényezők számbavételénél feltétlenül meg kell említenünk, hogy az ellenforradalmi rendszer hatóságainak nyílt és egészen durva adminisztratív-bürokratikus párt- és szakszervezetellenes eljárásai párosultak az ország hivatalos kultúrpolitikáiknak. — ugyancsak a politikai berendezkedés lényegéből fakadó — antiszocializmusával, sőt antidemokratizmusával. 39 1925-ben pl. a salgótarjániak — 12 000 munkás dolgozott a Salgótarjáni medencében — elmondják, hogy egész évben nem végzett a párt nevelőmunkát. Ugyanezt panaszolják ebben az évben a pécsiek és a miskolciak is. A miskolci küldött egyébként — bizonyítandó, hogy a munkások igénye változatlanul nagy — rámutat arra, hogy a diósgyőriek és perecesiek még 1 órás gyaloglás árán is bejönnek az előadásokra. (Pártgyűlési jegyzőkönyv, 1925. 141, 144, 173, 232, 237.) 40 Táblázatunk számadatai nem abszolút értékűek. Mint a korábbiakban láthattuk, néhány év (1925—26-ból a nőbizottság munkájáról, 1927—1928-ból az SzDP. 1929— 1 930-ból pedig a szakszervezetek) oktatásáról nem állanak rendelkezésre adatok. Ennek ellenére úgy véljük, hogy az arányok érzékeltetésére megfelelő alapot nyújtanak, mert az adatok az adott években a fővárosra és a vidékre vonatkozóan egyaránt és együtt hiányoznak. 41 Pártgyűlési jegyzőkönyvek, 1925. 79—80; 1926. 46—47.
