Századok – 1976
Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V
822 PTIER MIKLÓS Az MSzDP és a szakszervezetek oktató-nevelő munkájának egyik legproblematikusabb vonása kétségtelenül az, hogy az ismeretterjesztő munka túlságosan is főváros-centrikus volt. Kifejezésre jutott ez természetesen a politikai előadások tematikájában is. Aránytalanul kevés előadás foglalkozott pl. a földkérdéssel, a mezőgazdasági problémákkal, az agrárnépesség szociális és politikai helyzetével. A vidék elhanyagoltabb helyzete plasztikusan tárul szemünk elé a párt- és a szakszervezeti kongresszusok küldötteinek panaszaiból.3 8 Kétségtelen, hogy a szociáldemokrata párt a vidéken — néhány nagyváros (Miskolc, Pécs, Győr, Debrecen) kivételével —- általában gyenge volt. A városokban még csak működtek szervezetei, de az agrárnépesség szervezéséről a párt a 20-as évek elején lemondott. Falusi pártszervezetek alakítását a hatóságok nem is engedélyezték. Csupán a szakszervezetek igyekeztek bizonyos szervező tevékenységet folytatni (Földmunkások Országos Szövetsége). A pártkongresszuson elhangzott felszólalásokból azonban az is kiderül, hogy itt nemcsak egyszerűen az agrárproletariátus szervezésének elhanyagolásáról van szó, biztonság érdekében engedélyezhetőnek nem találtam. (Pártgyűlési jegyzőkönyv 1930. 69). A makói rendőrség 1925-ben betiltotta a „Mátyás király korabeli műveltségi viszonyok" c. előadást, mert az előadó (helybeli ügyvéd) exponált politikus. (Szakszervezeti értesítő, 1926. jan. 1.). A belügyi hatóságok árgus szemekkel figyelték a párt kulturális megnyilvánulásait is. Fenyegető veszedelmet szimatoltak minden ünnepélyben, műsoros estben. Csak ízelítőül említenénk néhány példát: a Rohanunk a forradalomba c. Ady-verset, amelyet a költő Garami Ernőnek ajánlott, nem volt szabad elszavalni. Gyóni Géza több versét sem engedték előadni, holott versesköteteit nem tiltották be. A rendőrség megtiltotta az Ady-Reinitz dalok felvételét a munkáshangversenyek műsorába. Várnai Zseni költői estjót betiltották. A Marseillaise-t sem énekelni, sem hangszeren játszani nem volt szabad. Schumann Két gránátos című dalának előadását azért nem engedélyezték, mert abban a Marseillaise két taktusa szerepel. (Pártvezetőségi jelentések, 1924—1930.) A szegedi rendőrfőkapitány 1929-ben Petőfi emlékünnepélyt tiltott be a következő indokolással: „A kért ünnepélyre vonatkozó bejelentést tudomásul nem vehetem, mert azt oly időre kérik, amikor köztudomás szerint a kommunisták világszerte fölforgató céljaik elérése érdekében agitációt szándékoznak kifejteni, és ezen tevékenységük megakadályozása fokozottabb rendőri munkát és ellenőrzést igényel, úgy hogy az ünnepély rendjét kellő módon biztosítani nem tudnánk. Ugyanis az ünnepélyen a napilapokban közzétett meghívók szerint nemcsak a párt tagjai vennének részt, hanem egyéb érdeklődők is, és így előfordulhat, hogy azt egyesek forradalmi lázítás céljaira használnák föl" (Pártvezetőségi jelentés 1930. 68—69). 38 1922 augusztusában például a vasmunkások küldött-közgyűlésén a vidéki küldöttek a fővároson kívül eső területek oktatásának elhanyagolását vetették a vezetőség szemére. (Kommün, 1922. aug. 23.) Az 1922. évi pártkongresszuson Zsiray Lajos indítványozta, hogy „a vidéki kerületi pártok végrehajtóbizottsága által előterjesztett elvtársakat is vegyék be" a felsőoktatásba, „legalábbis olyan mértékben, hogy minden évben egy másik elvtárs kerüljön kiképzésre, hogy ezáltal a vidéki mozgalom alkalmas vezetőket kapjon" (Pártgyűlési jegyzőkönyv, 1922. 93). Hasonló szellemű felszólalást találunk a szakszervezetek 1923. évi országos kongresszusán is (ld. Kongresszusi jegyzőkönyv, 178). 1924-ben Renke Imre és Tina Antal bírálja a pártvezetőséget azért, hogy az agrárproletariátus hatalmas tömegei számára nem teszi lehetővé a művelődést (Pártgyűlési Jegyzőkönyv, 1924. 157, 225). 1926-ban a pártkongresszuson Rónai Sándor, a szakszervezeti kongresszuson pedig Habakusz József még mindig a vidék elhanyagolásáért bírálja a pártvezetőséget. Rónai indítványa — amelyet a pártkongresszus el is fogadott — az volt, hogy „a pártgyűlés tegye kötelességévé az újonnan megválasztott pártvezetőségnek vidéki szemináriumok szervezését és ezzel kapcsolatosan egy olyan főiskola fölállítását, amelyen vidéki elvtársak szemináriumi vezetőkké képeztetnek ki. Mielőbb kiadandó egy vezérkönyv szemináriumi előadók részére" Pártgyűlési jegyzőkönyv 1926. 102, 136, Szakszervezeti kongresszus jegyzőkönyve 1926. 87. A panaszok még 1928—-1929-ben is gyakoriak. (Pártgyűlési jegyzőkönyv, 1929. 73, 82, 87, 97—98, 100).
