Századok – 1976
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V
HATALMI VISZONYOK 1919 ŐSZÉN MAGYARORSZÁGON 775 megtalálhassák. Minden parancsnok embereit úgy tartja nyilván, és marad azokkal összeköttetésben, hogy azokat abban a pillanatban, midőn az oláhok (entente) a területet kiürítik, összehívni és felfegyverezni képes legyen."56 Hort hy és a fővezérség a román királyi csapatokat az antanthadsereg részének tekintette, ezért mindvégig tiltotta a velük való fegyveres összeütközést. A román csapatok további előnyomulását az antanthatalmak megtiltották ugyan sőt azok fokozatosan visszahúzódtak, — az ún. nemzeti hadsereg további nagyarányú növelését azonban ellenezték. Horthy emiatt szeptember 23-i parancsában utasította a kerületi katonai körletparancsnokokat: ne tüntessék fel a nyilvánosságra kerülő jelentéseikben a teljes létszámot ós tartsák titokban a szombathelyi tüzéranyagot és a páncélvonatokat. A tiszti egységekből pedig alakítsanak „vadász-századokat".5 7 A román királyi csapatok által ellenőrzött Friedrich-kormány is megkísérelte a maga hatalmának erősítését, elsősorban az ún. polgárőrségek szervezése útján. Számottevő eredményt azonban a megszálló csapatok, valamint a fővezérség gyorsan felerősödő katonai hatalma miatt nem érhetett el. A fegyveres erő felett így Horthy hegemón szerephez jutott. Ez a katonai pozíciója azután egyre nagyobb politikai hatalommal bővült. S itt természetesen nemcsak arról volt szó, hogy a fegyveres erő feletti hatalma, monopolhelyzete önmagában véve is nagy politikai túlsúlyt jelentett számára. Kivételes katonai helyzetét ugyanis igyekezett a kormányzati politika terén is érvényesíteni. Látva a Friedrichkormány szorult helyzetét, a polgári közigazgatás legfontosabb szervezeti formáját, a kormánybiztosi intézményt már a fővezérség katonai kerületi parancsnokságainak ellenőrzése alá vonta.58 A kerületi kormánybiztosok politikai és polgári közigazgatási tevékenységét elsősorban a fővezérség, illetőleg a kerületparancsnokságok szabták meg. Bádoki Soós Károly tábornok a fővezérség vezérkari főnöke táviratilag közölte például József főherceg lemondását a katonai kerületparancsnokságokkal. Egyúttal utasította őket népgyűlések összehívására: „Sürgősen szükséges volna népgyűléseket, továbbá társadalmi egyleteket összehívni, amelyek siirgönyileg az antant misszióknak Budapesten (ellenőrzés végett), ugyanazon szövegezésben magyar nyelven a miniszterelnökségnek is, azon elhatározást adnák tudomására, hogy szocialista minisztérium nem felel meg a magyar nép közérzésének és az illető gyűlések tiltakozzanak minden szélső szocialista irányzatú kormányalakulás ellen.5 9 A fővezérség hatalmi primátusát bizonyítja 1919. szeptember 14-i rendelete, amelyben részletesen szabályozta a katonai és polgári hatóságok hatáskörét. Eszerint a „törvényes rend" helyreállítása, a „vörös agitáció", az „izgatás" megszüntetése érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy „a magyar nemzeti hadsereg hatóságai és parancsnokságai inkább előtérbe lépjenek minden téren, mint rendes békeidőben. Mert ők most nagyobb karhatalom felett rendelkeznek, mint rendes időben, mert utolsó és tántoríthatatlan támaszai a magyar nemzeti eszmének, és végre azért, mert sok erélyes közeg áll rendelkezésére a vidéken való tájékozás elnyerésére. Ezért figyelje valamennyi katonai parancsnok a közéletet is éber szemmel, közölje észrevételeit a polgári hatósá-56 Uo. 43. sz. 57 Iratok 1953. 223—226, továbbá Хетзз 1962. 48—49. 58 Karsai Elek : Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első hónapjaiban. Levéltári Közlemények, XXVI. 1955 (a továbbiakban: Karsai 1955). 206—234. 59 Vm L Nym. kb. ir. Elnöki 1919. 52. sz.
