Századok – 1976
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V
HATALMI VISZONYOK 1919 ŐSZÉN MAGYARORSZÁGON 763 kulturális és különösen gazdasági téren a tönk szélére sodorta, többé életre ne kelhessen."2 0 Azokat a kommunistákat, vagy kommunista érzelműeket kell internálni — írta a továbbiakban a rendelet —, akik konkrét bűncselekmény elkövetésével nem gyanúsíthatok, vagy azt perrendszerűen rájuk bizonyítani nem lehet. Az őrizetbe vételről az elsőfokú rendőrhatóság meghallgatásával a törvényhatóság első tisztviselője, az internálásról pedig a törvényhatóság első tisztviselőjének meghallgatásával a belügyminiszter határoz. Az utasítás alapján a polgári közigazgatás — hasonlóképpen a hadsereghez — szinte hajtóvadászatot indított a kommunisták felkutatására. A tószigetcsilizközi járás főszolgabírája 1919. október 3-i jelentésében írta: a járásban már 123 embert letartóztattak s a veszélyeseket internálták.21 Komárom megye alispánja 1920. február 23-án 3000 bányász internálását, elköltöztetését kérte a kerületi kormánybiztostól.2 2 Gyakran minden alap nélkül, írásbeli vagy szóbeli feljelentésre hivatkozva foganatosították az internálást, politikailag közömbös emberekkel szemben is. A hatóságok túlkapásairól a belügyminiszter 1919. évi 854. res. számú rendelete is tanúskodik. „Több helyről panasz érkezett hozzám, hogy a vidéki rendőrhatóságok a bűnvádi eljárás során eléjük állított egyéneket kihallgatás nélkül s a törvényben megengedett határidőn túl is őrizetben tartják anélkül, hogy ezen egyének perrendszerű kihallgatása, letartóztatása s az illetékes államügyészséghez vagy bírósághoz való átkísérése, illetőleg elbocsátása iránt a törvény vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően intézkednének. Panasz tárgyává tétetett az is, hogy őrizetbe vett egyéneket — dacára az e tárgyban 103/1919. B. M. res. szám alatt kiadott rendeletnek bántalmazzák, velük kíméletlenül bánnak, s hogy élelmezésükről a rendőrhatóságok nem megfelelően gondoskodnak."23 Az ellenforradalom első hónapjaiban a fővezérség, a karhatalmi alakulatok a sajtót a maguk elsődleges hatalmának rendelték alá. E tekintetben is túltették magukat mindenfajta régebbi és újkeletű jogszabályon s a maguk szája íze szerint jártak el. Az általuk ellenőrzött országrészeken szigorú katonai cenzúra alapján csak a Horthyt dicsőítő, kommunistaellenes, antidemokratikus és antiliberális lapok megjelentetését engedélyezték. A román katonai parancsnokságok hasonlóképpen cenzúráztak, s 1919 augusztusában és szeptemberében nem járultak hozzá a régi liberális, Budapesten szerkesztett országos lapok megjelentetéséhez sem. S amikor például a Pesti Napló, vagy a Pesti Hírlap 1919 szeptember végén nyomdába kerülhetett, már napvilágot láttak a Friedrich-kormány első sajtórendeletei. A „sajtóról" szóló 5499/1919. M. E. sz. rendelet az 1914. évi XIV. tc. visszaállítását proklamálta: „A sajtó szabadsága, a sajtótermékek fogalma, a sajtórendészet, a sajtójogi felelősség, a sajtóeljárás, valamint az időszaki lapok kiadója és szerkesztőségének tagjai közt fennálló jogviszony tekintetében a sajtóról szóló 1914 : XIV. törvénycikkek, valamint az e törvény végrehajtása tárgyában 2500/1914. M. E. szám alatt kibocsátott rendeletnek rendelkezései irányadók. . ." A rendelet 2. §-a a háború alatt hozott rendeletekre hivatkozva előírta a lapok és más sajtótermékek köteles példányainak beterjesztését és meghatározta terjesztésük módját és lehetőségét.24 A kormány 1919. szeptem-20 Békés megye Levéltára (a továbbiakban: Bm L) Alispáni ir. 2.140/1920. 21 Fm L Kkb. ir. 438/1919. 22 Fm L Kkb. Elnöki ir. 1919—1920. 23 RT 1919. 1.037. 21 RT 1919. 874—875.
