Századok – 1976

Folyóiratszemle - Janácek; J.–Kufera; J: Nemesfémkészletek a fehérhegyi csata előtti Csehországban 747/IV

FOLYŐIEATSZEMLE 747 csekély kivételtől eltekintve — csak esetleírások sorozatát produkálta. Pedig az egyes társadalmi osztályok vagy a különféle vallási, etnikai csoportok magatartásának átfogó matematikai vizsgálata a politikai történelem számára is nagy jelentőségű lenne. Ha azonban a történészek nem élnek a felhasználás szélesebb lehetőségével, e beszűkülés nemcsak idősebb kollegáik húzódozását vonja majd maga után, hanem a fiatalabbak lelkesedését sem tudják majd kiváltani e módszer iránt. A kvantitatív módszer alkalmazása persze komoly számításokat kíván meg a történetíróktól. Ha a források számadatai nem eléggé precízek, becslést kell alkalmaznunk, egy olyan módszert, amelynek használata megelőzte a kvantitatív eljárásét. Gyakran viszont a legpontosabb adatok sem képesek a történeti valóság kifejezésre (így pl. az amerikai vasgyártás fejlődését nem lehet csupán a termelt nyersvastömbök összsúlyának emelkedésével ábrázolni, mert e tömbök nem egyetlen termékei a vasgyártásnak). A kvantitatív módszer tehát olyan eszköz, amelyet csak a megfelelő helyen szabad alkalmaznunk, de még ekkor sem alkalmazása teszi a történelmet tudománnyá, hanem csak kiterjeszti a tudományosan igazolható tudást. Különös jelentőséget tulajdonít a szerző a kvantitatív módszernek az egyes társadalmi csoportok viselkedésének elemzésében. Statisztikai eszközök segítsége nélkül aligha lehet megfelelően jellemezni a társadalmi osztályokat (munkások, kapitalisták, rabszolgák), egy-egy politikai egység (tartomány, város) lakosságát vagy bármely réteget, politikai csoportot (bevándorlók, egyháziak, adófizetők, választópolgárok). Ugyancsak különösen alkalmasnak tartja a módszert a különféle társadalmi mozgások ábrázolására is. S nemcsak a szokványos átlag ábrázolására megfelelő, hanem a kivételek kiemelésére is, mennyire tér el az egyes az általánostól. Befejezésül azzal az egyáltalán nem könnyű kérdéssel foglalkozik, hogy hogyan lehet a kvantitatív módszerrel nyert eredményeket a történeti munkákat olvasó közönség számára elfogadhatóvá tenni. Kétségtelenül fennáll ugyanis az a veszély, hogy az elvont módszerekkel operáló történettudomány elszigetelődik, információs anyagát csak a szakmabeliek fogják megérteni. A megoldás persze lehetne az, hogy közvetítők, népszerűsítők juttatnák el a nagyközönséghez a szakmai eredményeket (ahogyan a természettudományokban általában ez meg is valósul). A történelem esetében azonban a szerző szerencsésebbnek tartaná, ha az új módszerek követői maguk fordítanák le eredményeiket a köznyelvre, márcsak azért is, mert nem a kvantifikáció maga a tudomány, hanem az általa megszerezhető új ismeretek lesznek a tudomány elemeivé. A statisztika ugyan segíthet megközelíteni a tipikus jelenségek felismerését a történelmi folyamatban, de ha a nem-tipikus elemeket teljesen mellőzzük, ezzel a történelmi folyamatot tesszük szegényebbé, egyoldalúvá. A kvantifikáció tehát nem teszi feleslegessé a nagy történelmi szintéziseket, de a történetírás irodalmi vonásait sem. (The American Historical Review, 1975. 2. szám, 329—350. lap) B. J. J. Janáíek—J. Kuóera: Nemesfémkészletek a fehérhegyi csata előtti Csehországban A nemesfémek gazdasági szerepével foglalkozó kutatások eddig a pénzverésre összpontosultak. A tanulmány célja a nem vert nemesfém gazdasági szerepének tisztázása. Mivel a kutatás első eredményeit közli a cikk, nem lép fel a kérdés lezárásának igényével. A nemesfémet ötvösmesterek által készített ékszerek formájában tezaurálták. A készletek a csehországi ezüsttermelés 13. századtól kezdve bekövetkezett fellendülése következtében gyarapodtak. Megoszlásuk jelentősen megváltozott a huszita forradalom következtében, amikor a legtöbb egyházi kincs szétszóródott. A 16. század folya-11*