Századok – 1976

Folyóiratszemle - Fogel; Róbert William: A kvantitatív módszer határai a történelemben 746/IV

746 FOLYÓIItATSZEMXE Míg a textilipar nem követelt szakképzettséget, ipari tapasztalatot, és a tönkrement parasztok fő felszívója lett, a fémipar és pl. a nyomdaipar képzett, tapasztalt munkaerőt igényelt. Ezt az is mutatja, hogy a nyomdászok 58%-a Moszkvában vagy a kormányzóságban született. Primér források híján cikkünk csak utal a törzsökös és újkeletű proletárok arányának a problémájára. Megítélése szerint a textilipar zömében a faluból frissen kiszakadt munkaerőt alkalmazott, míg a fémiparba koncentrálódott a törzsökös proletariátus. Ez a szociális jellegű különbség kihatott öntudatukra, szervezettségükre és a forradalomban játszott szerepükre is. A munkások 19%-át kitevő fémipariak már 1905 januárjában sztrájkba léptek, míg a 47%-nyi textilesek csak az 1905 októberi általános sztrájk során léptek fel. Igaz, attól kezdve a decemberi fegyveres felkelésbe torkollóan a mozgalom élvonalában álltak. Ezzel kapcsolatban tér ki szerzőnk a moszkvai proletariátus koncentráltságának kérdésére. Az üzemek 73%-a 100 munkásnál kevesebbet, az összmunkásság mindössze 21%-át foglalkoztatta, a fennmaradó 27%-ban (100, 600, sőt 1000 feletti munkáslétszámmal) koncentrálódott 79 százalékuk. A századelő gazdasági krízise ezt a koncentrált munkástömeget is sújtotta, s elégedetlensége a szociáldemokrácia vezetésével forradalmi osztályöntudattá fejlődött. (Voproszi iaztorii, 1975. 8. szám, 31 — 44. lap.) M. Robert William Fogel : A kvantitatív módszer határai a történelemben Cikke bevezetőjében a szerző a kvantitatív módszer alkalmazásának létjogosultságát védelmezi egyes, még ma is jelentkező ellenvéleményekkel szemben. A történelem számos olyan problémát vet fel, amelyek tisztázásához szinte nélkülözhetetlenek a matematikai eszközök — mondja. Tehát nem a használat tényét tartja kérdésesnek, hanem inkább esetenként abszolutizáló, máskor nagyon is szűk lehetőségekkel élő módszereit. A különféle modellek felállítására, valamint a velük kapcsolatos matematikai ós statisztikai módszerek rendszeres alkalmazására irányuló törekvések a történeti kutatásban mintegy két évtizedes múltra tekinthetnek vissza. A matematikai módszerek térhódítása különösen a gazdaságtörténetírásban szembeötlő. Az Egyesült Államokban az újabb gazdaságtörténeti munkák már szinte elképzelhetetlenek nélkülük, alkalmazásuk vizsgálatára legalább egy tucat amerikai egyetemen alakult kutatócsoport. Emellett nemzeti bizottságok, konferenciák foglalkoznak a kvantitatív módszer lehetőségeivel, a Princeton University Press podig 10 kötetes sorozattal segítette elő a témában készített tanulmányok publikálását. — Európában a matematikai módszerek alkalmazása terén a francia kutatókat — közülük is különösen az Ecole Pratique des Hautes Études körét — illeti az elsőség. Legalább két kutatóközpont foglalkozik e kérdéssel a Szovjetunióban is. Az elmé'etben felmutatható eredmények ellenére a kvantitatív történelmi módszer ma még a történetkutatás perifériáján áll. Ennek okát azonban nem annyira a történetírók egyéni ellenkezésében kell keresnünk, hanem éppen a módszer felhasználása korlátaiban. A szerző előbb ifj. Arthur Schlesinger szavait idézi: „a történelem lényeges kérdései többnyire éppen azért lényegesek, mert megoldásukra nem megfelelőek a kvantitatív módszerek", majd megállapítja, hogy a mai gyakorlat csak megerősítheti e kijelentés érvényét. A gazdaságtörténeten kívül nem ismerünk a történetírásban olyan területet, amely érdemlegesen tudta volna eddig felhasználni a számadatokat. Ugyanakkor a gazdaságtörténetírást a történészek többsége olyan szűk, speciális területnek tekinti, melynek módszere nem hathat a főáramlat módszerére. A szerző nem osztja e véleményt. Szerinte tág lehetőségek adódnának a társadalomtörténetírásban is, amely eddig —