Századok – 1976

Folyóiratszemle - Ugarov; J. F.:A moszkvai proletariátus kialakulása és összetétele az 1905–1907-es forradalom előestéjén 744/IV

FOLYÓIRATSZEMLE 745 és a moszkvai kormányzóságot átfogó összeírás képezik a tanulmány forrásbázisát. A moszkvai proletariátus társadalmi származása, ágazati struktúrája áll érdeklődésének középpontjában, mint az 1905-ös osztály-összeütközések egyik objektív feltétele. Elöljáróban szerzőnk utal az 1861 utáni gazdasági fejlődésre, a kapitalizálódásra, amelynek eredményeként Moszkva és környéke nagy jelentőségű kereskedelmi, ipari központtá fejlődött. 1861-ig 260 ipari üzem működött a történelmi orosz fővárosban és környékén (az európai Oroszország iparának csaknem fele), 1900-ban viszont több mint ötször ennyi gyárat tartott nyilván a statisztika. Csak az 1890-es évtizedben 403 új üzem kezdett termelni. Még jelentősebb volt Moszkva közlekedési és kereskedelmi szerepe, amelyet a nagy vasútépítkezések lendítettek fel. A 20. század első éveiben a közlekedés és kereskedelmi forgalom értéke meghaladta az 1 milliárd rubelt, míg az ipari termelésé 300 millió körül mozgott. A végbement gazdasági változások következtében Moszkva üzemi munkásainak száma 65 ezerről 121 ezerre nőtt (1879 — 1900), a kormányzóság egészében pedig, a fővárost is beleértve 157 ezerről 274 ezerre. Az 1897-es adatok szerint a kormányzóság csaknem két és fél millió lakosából több mint egy millió élt Moszkvában. A városlakók nemek szerinti összetétele (100 férfire 76,5 nő jutott) is jól érzékelteti az orosz iparosodás sajátosságát, a század végén is kora kapitalista jellegét. A lendületes ipari, gazdasági fejlődés elsősorban a környező vidék férfi lakosságát mobilizálta, szívta a városba. Moszkva férfi lakosságának 52%-a nem a kormányzóságban született. A nemek arányait korcsoportok szerint vizsgálva azt láthatjuk, hogy a 20 — 50 éves munkaképes korosztály az, ahol 100 : 59, ill. 100 : 80 a férfiak és nők aránya, míg az alacsonyabb és a magasabb korcsoportokban egyenlő az arány, ill. a nők vannak többségben. A társadalmi származásra nemcsak a környező vidék gazdálkodásának jellegéből következtethetünk, hanem a lakosság rendi hovatartozása alapján is. Moszkva lakosainak 63%-a a paraszti rendhez, 23%-a a kispolgárihoz tartozott. Ugyanakkor a foglalkoztatottsági struktúra azt mutatja, hogy a kormányzóság összlakosságának 35%-a ipari tevékenységből, 28%-a földművelésből élt. A cikk részletezi a többi foglalkozásokat is (cselédek, kereskedők, fuvarosok, értelmiségiek, hivatalnokok, katonák stb.), de ezúttal csak arra utalunk még, hogy ténylegesen 40%-ra tehető az iparból élők aránya, a kiegészítő, ipari jellegű tevékenységok alapján, a földműves elem rovására. Az 1902-es összeírás adatai a társadalmi származás mellett az iparági struktúrába is bepillantást engednek. A több mint 120 ezer üzemi munkás (köztük 38 ezer nő) 92%-a nem Moszkvában született. Az újabb alapítású textilipari nagyüzemekben volt nagyobb a jövevények aránya, akik a környék tönkrement parasztjaiból kerültek ki. Érdekes következtetésekre nyújt lehetőséget a munkások megoszlása a Moszkvában élés időtartama szerint. A 120 ezer ember 8%-a született helyben. A betelepülők megoszlására vonatkozó többi adatból a szerző azt emeli ki, hogy több mint 60%-uk 5 évnél régebben élt Moszkvában. Figyelemre méltónak tartjuk, hogy 70 ezren 1891 óta, tehát a megelőző évtizedben jöttek a fővárosba munkát vállalni. Ugarov tipikusnak tartja P. M. Sesztakov 1899-ben megjelent üzemszociográfiájának eredményeit, amely az „Emil Zindel" textilgyár 1417 munkásának adatait dolgozta fel. A megkérdezettek 94%-a a paraszti rendhez tartozott és 61 százalékuk a rjazanyi kormányzóságból származott, 25%-uk pedig a tulaiból. Az 1417 munkásból csaknem 1200-nak (86%) volt a falvakban osztásföldje. Az osztásfölddel rendelkezők 80 százalékának 1 gyeszjatyinánál kevesebb, 17%-ának legfeljebb 2 gyeszjatyinája volt. 22%-nak nem volt igásmarhája, 37 százalékuk lónélküli volt, s egy negyedüknek nem volt tehene. Tehát az iparban munkát vállaló parasztok zöme szegény és tönkrement parasztok közül került ki. Mint a cikkből megtudhatjuk, csak elenyésző hányaduk járt vissza falujába a mezőgazdasági munkák idején, 78%-nak a családja viszont otthon gazdálkodott. 11 Századok 1976/4.