Századok – 1976

Folyóiratszemle - Ugarov; J. F.:A moszkvai proletariátus kialakulása és összetétele az 1905–1907-es forradalom előestéjén 744/IV

744 FOLYÓIItATSZEMXE szont az őslakosság széleskörű ellenállásával találkozott, hiszen az erdők itt a szűk legelőket is helyettesítették a jószágtartásban. Nem enyhített az ellenálláson az a körülmény sem, hogy úgy látszott, ez a módszer képes lesz levezetni a jelentkező népesség-felesleget. A szerző úgy véli, hogy a Tudor-korszakból ismert munkanélküli csavargók, vagabondok hadát Anglia más vidékein sem annyira a földjükről elűzött parasztok képezték, hanem a demográfiai növekedéssel formálódott népességtöbblet, amely — a cikkben tárgyalt elmaradott északnyugattal szemben — sehol sem talált magának művelhető földet. A történészeket eddig leginkább a kortársak tendenciózus beállítottságú ítéletei befolyásolták. Tawney tehát — nem ismervén a demográfiai mozgást — hibásan látta e tömeg létrejöttének okát, Kerridge viszont tényleges nagyságát nem hajlandó észrevenni. A szerző a következőkben a paraszti földhasználat biztonságának kérdését tárgyalja. A paraszt jogának érvényesülését földjének használatára földesurával szemben az adott korszakra Tawney tagadta, Kerridge védelmezi. Ide vág a földesúri pénzjáradékok önkényes emelésének kérdése is, amelyben ugyancsak eltérő a két szakember véleménye. A tárgyalt két északnyugati tartományban e téren 1603, az angol és skót korona egyesítése jelent fontos határt. Addig a vidék parasztjait az uralkodók határvédelemre is kötelezték, az állam tehát érdekelt volt létbiztonságukban s a földesúri szolgáltatások korlátozásában. (Az itteni parasztok helyzete rögzített, de egyáltalán nem szerény szolgáltatásaikkal sem Tawney, sem Kerridge ideáljának nem felel meg, s valahol kettőjük rajza között helyezkedik el, — mondja a szerző.) A vidék határjellegének megszűnése viszont aláásta a parasztok biztonságát. Stuart I. Jakab nyilvánosan (proklamációban) mondott le a helyi lakosság katonai szolgálatairól, s ezáltal szinte bátorította a birtokosokat a szolgáltatások gyors emelésére. A parasztok panaszaira a Star Chamber által kinevezett esküdtbíróság ugyan megerősítette földhasználati jogukat (tehát copy-holdereknek nyilvánította őket, s nem bérlőknek), járadékaik rögzítését azonban megtagadta. Helyzetük talán csak a koronabirtokokon maradt valamivel jobb. A kizsákmányolás ilyen formáját a szerző mégsem tartja kapitalistának. Ez inkább földesúri reakciót jelent, hiszen a járadékemelés megmaradt a földesúr—paraszti viszony hagyományos keretei között. Az agrárforradalom ekkor még elkerülte e vidéket, nem jelentek meg új növények, új technika. Cumberland és Westmorland helyzete így nem annyira az általános angol mintához hasonlít, hanem inkább a kontinenséhez. Okát — ha nem is tudjuk egyértelműen megragadni — a piacok távolságában, a vidék szegényes adottságaiban (gyenge föld, kedvezőtlen éghajlat) kell keresnünk. A birtokosok számára így továbbra is a hagyományos eszközök bizonyultak a legalkalmasabbnak hasznuk biztosítására. (The American Historical Review, 1975-3. szám, 574 — 594. lap) B. J. J. F. Ugarov : A moszkvai proletariátus kialakulása és összetétele az 1905—I907-es forradalom előestéjén Az orosz proletariátus kialakulása, társadalmi helyzete érthetően hagyományos és kiemelt témája a szovjet történettudománynak. A munkásmozgalom és a forradalmak szempontjából különös figyelmet szenteltek a nagy politikai és gazdasági központok munkásosztálya fejlődésének. Ezek közé sorolható e cikk témája is, amelyet összefoglaló munkák, üzem- és várostörténeti feldolgozások, párttörténeti művek sora érintett már eddig is. Ugarov tanulmánya a korábbiakhoz képest újabb forrásokat elemez a szovjet marxista történettudomány legfrissebb vizsgálódási szempontjait érvényesítve. Az 1897-es országos népszámlálás vonatkozó adatai, valamint az 1902 januári, Moszkvát