Századok – 1976

Folyóiratszemle - Vinogradov; V. N.: Az 1918–as besszarábiai intervenció; mint a Szovjet-Oroszország elleni; nemzetközi Imperialista összeesküvés láncszeme 741/IV

FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK V. N. Vinogradov : Az 1918-as besszarábiai intervenció, mint a Szovjet-Oroszország elleni nemzetközi imperialista összeesküvés láncszeme A román uralkodó osztályok külpolitikai orientációját a 19. század vége óta befolyásolta a Besszarábia megszerzésére irányuló törekvés. Más tényezők mellett pl. ez is hozzájárult a Bismarck által kiépített orosz-ellenes szövetségi rendszerhez történt csatlakozáshoz. A román vezető körök azonban nemcsak a külpolitika eszközeit igyekeztek felhasználni nacionalista céljaik elérésére. Az első orosz forradalom idején 1905 — 1907-ben például ügynököket küldtek Kisinyovba, ahol a viszonylagos sajtószabadságot kihasználva nyomdát rendeztek be, újságokat adtak ki román nacionalista propaganda tevékenység érdekében. A cári hatóságok fellépése mellett — mutat rá a cikk — az is hozzájárult a vállalkozás kudarcához, hogy a moldáviai tömegeket osztálycéljaik foglalkoztatták, s így nem voltak fogókonyak az Oroszországtól való elszakadás propagandája iránt. Ez a propaganda a helyi burzsoáziánál is gyenge visszhangra talált, mert az az oroszországi gazdasági lehetőségek fenntartásában volt érdekelt. Román nemzeti öntudata majd csak 1917 után erősödött meg, amikor a szovjet forradalom a vagyonához nyúlt. A későbbiek során valamivel hatékonyabb eszköznek bizonyult moldáviai fiatalok román egyetemekre való meghívása, amellyel a besszarábiai értelmiség román öntudatát fejlesztették. 1917 — 1918-ban azonban kiderült, hogy a fenti eszközök nem elég eredményesek, így a katonai megszállást, a hatalmak közötti lavírozást részesítették előnyben. Az első világháború előestéjón megoszlott a román uralkodó körök véleménye a követendő külpolitikai irányt illetően. Egyes csoportok erősebbnek ítélték az antantot, tartottak Oroszországtól, nem tudták háttérbe szorítani az Osztrák-Magyar Monarchiával (Erdély) ós Bulgáriával (Dobrudzsa) fennálló feszültségeket. Ugyanakkor erős volt a német orientáció befolyása is. így Románia az első világháború elején a várakozás álláspontjára helyezkedett. A német orientáció hívei a Bug vonaláig remélték kitolni Románia határait. Az óvatosabb másik tábor azonban nem tartotta lehetségesnek a hódítások megtartását, s végül is ez az irányzat kerekedett felül. 1916-ban Románia az antant oldalán lépett be az első világháborúba. Átmenetileg lemondott a Besszarábiára vonatkozó terveiről, Erdélyben és Dobrudzsában remélte kárpótolni magát. A központi hatalmak határozott katonai fellépése következtében azonban a román hadsereg felmorzsolódott, az ország idegen magszállás alá került. Orosz segítséggel tartottak meg egyes területeket, a főváros ideiglenesen Ja$i lett, s 1917 nyarára a román hadsereget is újraszervezték. A bekövetkezett változások aktivizálták a német orientáció híveit, Oroszország 1917-es forradalmai, a front bomlása, forradalmasodása előtérbe helyezte az orosz ellenes törekvéseket, már nemcsak nacionalista, de osztályalapon is. Az újra időszerűnek, megvalósíthatónak vélt tervek feltóteleit abban látták, ha fegyverszünetet kötnek a központi hatalmakkal, „rendet" teremtenek a fronton, ill. magában Besszarábiában. A szovjet hatalom breszt-litovszki tárgyalásaihoz a délnyugati front reakciós orosz és román tisztjei nem csatlakoztak, hanem 1917. december 26-án külön fegyverszünetet írtak alá. Az antant képviselői tudomásul vették ezt a lépést, mert