Századok – 1976
Történeti irodalom - Hystorika. Studia metodologiczne (Ism. Niederhauser Emil) 737/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 739 hogy ennek is vannak határai, sem teljesen késleltetni, sem voluntarisztikusan siettetni nem képes a gazdasági és társadalmi fejlődést. Louis Trénard : Voltaire mint történész c. tanulmányában Voltaire történeti és történetelméleti munkáinak alapos elemzése során kimutatja, hogy Voltaire maga is a szépirodalom egyik fajának tekintette a történetírást, amelynek színes tablókat kell festenie a múltról. A hivatalos politikai történetíráson túlmutató széleskörű érdeklődésével mégis erősen módosította a klasszicizmus felfogását és gyakorlatát, amely a történetírásban a legjobb esetben erkölcsi példatárat látott. Jerzy Maternicki : Néhány megjegyzés az irányzatokról és fordulatokról a 19. és 20. századi lengyel történetírásban (Adalék a történettudomány fejlődésének elméletéhez) úgy látja, hogy a történettudomány fejlődésében is érvényesül az az általános (persze erősen vitatott) törvényszerűség, amely szerint minden tudomány időnkénti forradalmi változások formájában fejlődik, amikor ti. új áramlatok lépnek fel. Ezek természetesen a legszorosabb kapcsolatban vannak az általános társadalmi és politikai tényezőkkel. Emellett a kulturális fejlődés is nagy hatást gyakorol, az irodalom pl. (itt persze igen erős a kölcsönhatás), de a kultúra egyéb ágai is. Végül a történettudomány belső fejlődése is vezet hirtelen változásokra. Ez a belső fejlődés vezet a válságokra is, amikor egy új áramlat nem képes az önmaga által felállított igényeknek eleget tenni. így a felvilágosodás történetírása alacsony szakmai szintje miatt nem tudta megvalósítani az általa igényelt „autentikus" történetírást. Vagy pl. a pozitivizmus elvei valójában nem érvényesültek a pozitivista történetírók gyakorlatában. A válság másik változata, amikor az általánosan elfogadott módszertani elvek már nem viszik előre a fejlődóst, sőt éppenséggel akadályaivá lesznek. A kutatási, forráskritikai gyakorlat fejlődése is előidézhet válságokat. Egy-egy új áramlat a meglévővel szembeni harcában rendszerint a megelőző áramlathoz kapcsolódik, hiszen a kritizált meglévővel szemben új pozitív programot is kell felmutatnia; ezt próbálja a korábbi áramlatban megtalálni. Nem lebecsülhető szerepet játszik egy-egy új áramlat létrejöttében egy vagy néhány rendkívüli egyéniség, bár a továbbiakban a tudomány fejlődésót majd az átlagosan jó történészek viszik előre. Végül a külföldi történetírások fejlődése is ad példát és ösztönzést. Az áramlatot Maternicki szélesen értelmezi, lehetségesnek tartja azon belül is a lényeges eltéréseket, így a múlt század második felének krakkói és varsói iskoláját egyaránt a pozitivista áramlat részének tekinti, vitáik ellenére, bár utal arra, hogy véleménykülönbségeik nem is voltak olyan nagyok, mint azt gondolni szokták. Bármilyen szélesen értelmezi is azonban az áramlat fogalmát, ez nem jelenti azt, hogy egy korszak minden történésze egy adott áramlathoz tartozik, hiszen megvannak még a korábbinak a képviselői, és hamarosan jelentkeznek az új áramlat kezdeményezői. A lengyel történetírás fejlődését az áramlatok szempontjából úgy osztja fel, hogy a felvilágosodás áramlatát a romantika váltotta fel, 1815-ben Lelewel fellépésével, vagy még inkább 1830 után. Az új áramlat, apozitivizmus — első képviselői az 1840-es években jelentkeztek —, valójában 1863 után vált uralkodóvá. A következő fordulat 1890 táján következett be, a Lelewelhez visszanyúló neoromantikus áramlattal, amely Maternicki szerint voltaképpen 1939-ig (esetleg 1948-ig) volt az uralkodó. Irena Iiychlikowa : Számológépekre támaszkodó új szovjet sorozat címen részletesen ismerteti a „Matematikai módszerek a történeti kutatásokban" címmel 1972-ben megjelent szovjet tanulmánygyűjteményt. Ennek során élesen támadja a kvantitatív módszerek ellenzőit a lengyel történettudományban, ós igen elismerően értékeli a szovjet tanulmányok módszerét, jóllehet számos kritikai észrevételt is tesz. Végeredményben úgy látja, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés vonatkozásában a számítógépes kutatások érdemleges eredményekre vezethetnek, a kulturális jelenségek vizsgálatában azonban még nem eléggé finomodtak ki a módszerek. Halina Florkowska : A kvantitatív elemzések áttekintése az „Annales. Economie,
