Századok – 1976

Történeti irodalom - Hystorika. Studia metodologiczne (Ism. Niederhauser Emil) 737/IV

738 TÖRTÉNETI IRODALOM 738 telezettsége a döntő; éppen ez teszi lehetővé a múlttal kapcsolatban új kérdések felvetését, új módszerek alkalmazását; ez a történettudomány strukturális átalakulásának legdinamikusabb eleme. Robert Demoulin : A közvélemény befolyása a külpolitikára a 19. században. Kutatási problémák címen először a közvélemény fogalmára vonatkozó elképzeléseket vázolja fel, utal ennek bizonytalan vonásaira, különösen, minél régebbi korokról van szó (már a 19. század is régi kornak számít), végül a sajtóban látja azt a forrást, amely leginkább képet ad a közvéleményről. Három konkrét időszakban, az 1840-es keleti válság, az 1867-es luxemburgi válság és az 1887-es francia—német feszültség és a bolgár válság időpontjában vizsgálta meg a belga sajtó állásfoglalását (vagy konstatálhatta, különösen 1867 vonatkozásában, ennek hiányát). Utal arra, hogy ebben a korszakban már manipulálják is a közvéleményt. Ügy látja, hogy a közvélemény elsősorban belpolitikai kérdésekben hatott a kormányzatra, külpolitikai vonatkozásban legfeljebb a nagy diplomáciai válságok idején, tehát ezeknek a csomópontoknak a vizsgálata vezethet eredményre. A vita-rovatban Stanislaw Orodziski: Megjegyzések a jogtörténetről, helyéről a történettudományok közt ós elnevezéséről című írásában arra utal, hogy a jogtörténet a jogtudomány gyakorlati szükségleteiből nőtt ki, de történetiségénél fogva a történeti tudományok közt is megvan a helye. Elsősorban a lengyel terminológiából kiindulva, amely viszont a német Verfassungsgeschichte fogalmát vette át, arra utal, hogy ez nem egészen azonos a jogtörténettel, több is, meg kevesebb is (a magán- és büntetőjogot meg a perrendtartást a lengyel jogtörténészek pl. nem tárgyalták, ez a helyzet csak 1918, az állami függetlenség visszaszerzése után módosult). Az 1944 után használatos „állam- és jogtörténet" fogalmat nem tartja szükségszerűnek és találónak, jobbnak találja a „jogtörténet" kifejezést, természetesen ennek fogalmi elhatárolásával az államszervezet történetétől. Ugyanebben a rovatban Jacek Banaszkiewicz : Társadalmi neurózisok mint kutatási téma a történész számára címen a szociálpszichológiai szempont jogosultságát hangoztatja ós az 1260-as, ill. 1349-es flagelláns-mozgalom példáján mutatja be ennek jelentőségét, utalva arra, hogy még fiziológiai tényezőket is figyelembe kell venni. Az utolsó rovat átfogó ismertetéseket közöl. Andrzej Feliks Grabski a tomszki egyetem kiadásában megjelenő évkönyv (A történettudomány módszertani és historiográfiai kérdései) Hl. és IV. kötetót ismerteti igen elismerően, Henryk Kotz az angol forradalom hazai értékelését a kortárs lord Clarendontól Christopher Hillig. Más jellegülreneuszlhnatowicz .-Arecenziók a történész munkájában c. cikke, amely a nyomtatásban megjelent ismertetések mellett kitér a doktori ós habilitációs disszertációkról adott értékelésekre ós a kiadói lektori jelentésekre is, érdekes százalékos összevetést közölve arról, hogy az utóbbi két műfajban milyen típusú kritikai megjegyzések milyen arányban szerepelnek. A megjelent recenziók esetében azt vizsgálja, milyen idő elteltével jelennek meg (13% még abban az évben, 38% a mű megjelenése után egy évvel, a többi még később) és milyen könyveket ismertetnek (összefoglaló munkákat inkább, helytörténetieket a legkevésbé, stb.). Más ós más okoknál fogva (a disszertációk megítélése sokszor formális, a kiadói jelentéseknél a kiadó anyagi szempontjai a döntőek, az ismertetések késői megjelenése lehetetlenné vagy legalább is érdektelenné teszi a vitát) a munkák megítélésének egyik formája sem viszi előre megfelelőképpen a tudomány fejlődósét. A IV. kötetben Kazimierz Opalek : A jog és a változás ós fejlődés címen azt a problematikát vizsgálja, hogyan határozza meg a gazdasági ós társadalmi fejlődós a jog fejlődésót, hogyan tükrözi a jog fejlődése az előbbiekét, és hogyan hat vissza fejlődósükre. Ügy látja, hogy egyes törvények vonatkozásában ez a hármas viszony sokkal kevésbé vizsgálható, mint egész jogrendszerek vonatkozásában, mert itt a kölcsönhatás sokkal világosabb. Megállapítása szerint a jog sohasem szakadhat el teljesen a gazdasági-társadalmi valóságtól, bár hajlamos a késésre. A jog visszahatása tekintetében pedig arra utal,