Századok – 1976

Történeti irodalom - Hystorika. Studia metodologiczne (Ism. Niederhauser Emil) 737/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 737 HISTORYKA STUDIA METODOLOGICZNE (Red. Celina Bobinska. III—IV. Wroclaw—Warszawa—Rraków—Gdansk, 1972—1974, Zaklad narodowy imienia Ossoliúskich, 153, 4: 159, 4 1.) TÖRTÉNETTUDOMÁNY. MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK A Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága által Krakkóban kiadott évkönyv újabb kötetei (az I. kötet ismertetésétid. Századok 1968. 102. évf. 3 — 4. sz. 689 — 693) ismét jónéhány érdekes módszertani és historiográfiai tanulmányt közölnek. A III. kötetben Józef Dutkiewicz: Marcely Handelsman elméleti nézetei címen a 20. sz. első felének jeles lengyel polgári történészével foglalkozik, néhány elméleti tanulmánya és hátrahagyott iratai, főképp pedig 1928-ban a történeti megismerés módszertani és elméleti alapelveiről megjelentetett munkája alapján. Handelsman elméleti álláspontja két kérdés körül összpontosult, az egyik a történeti kutatás és a történeti megismerés tárgyának a megkülönböztetése, a másik a megmagyarázás és megértés megkülönböztetése. Az első esetben ugyanis arról van szó, hogy a történész csak a forrásokat vizsgálhatja, amelyek véleménye szerint „jelek", ezek alapján kell a múltat megismerni. A szerző szerint ez az intuíció szerepének hangsúlyozása Handelsmannál, nem információ-elméleti fogalom. A történeti megállapítások Handelsman szerint nem abszolút igazságok, hanem csak — a kutatások bővülésével egyre nagyobb — valószínűségek. Fontosnak tartja az idő és a tér fogalmát. A szubjektív, pszichikai tényezőknek is nagy szerepet tulajdonított, mégis a történetírás feladatának a törvényszerűségek kimutatását tartotta, amelyekhez az általánosítások útján lehet eljutni. A. J. Gurevics : „Makrokozmosz" és „mikrokozmosz" (Térkoncepciók a középkori Európában) nyugati és orosz példák alapján rekonstruálja a természeti gazdálkodás szűk horizontjába szorított középkori ember elképzeléseit a térről; hangsúlyozza, hogy a tájak, országok különbözősége iránt a középkori embernek nem volt érzéke. Celina Bobinska : Megjegyzések a történettudomány fejlődési mechanizmusáról (kontinuitás és változás) az állandóság és változás mozzanataiban látja a fejlődés legfontosabb vonásait, de hangsúlyozza a diakrónikus mellett a szinkrónikus szemlélet jelentőségét is, amely a történettudomány mindenkori struktúráját tárja fel. Az egyidőben fennálló különböző történeti iskoláknak azért van voltaképpen azonos perspektívájuk a történelemről, mert az ismert tényanyag közös. Ez magyarázza azt is, hogy bizonyos kérdések, a nemzeti történelem alapkérdései mindig újból és újból előkerülnek. Az egyes iskolákat megkülönböztető tényezők a szerző szerint a következők: 1. a társadalmi nézetek, ideológia, vagyis a társadalmi értékrendszer, 2. a filozófia, módszertan, vagyis a tudományos értékrendszer, 3. a történeti hagyomány, 4. a konvenció (nyelvben, stílusban), 5. az ideális munkamodell, 6. a források kiválasztása és elemzése, 7. a kutatási módszerek. Hogy mit értenek ezeken, vagy milyen sorrendben tartják fontosnak, az különbözteti meg az iskolákat. A történettudomány fejlődésére kiható tényezők egyik része magának a tudománynak a fejlődéséből adódik, egyrészt a történettudományéból, másrészt egyéb, rokon tudományok fejlődéséből. A tényezők másik sora a tudományon kívüli eredetű, a történész származásával, osztályhelyzetével, politikai felfogásával, iskolázottságával függ össze. A szociológiai-historiozófiai nézeteket Bobinska ugyancsak inkább ehhez a csoporthoz sorolja. A történész jelenkorának és az általa vizsgált korszaknak a különbözősége bizonyos feszültséget hoz létre; a történésznek törekednie kell a vizsgált kor saját mércéjének megismerésére is, mégis a maga jelenkorával szembeni társadalmi elkö-