Századok – 1976

Történeti irodalom - Ojetea; Andrej: A reneszánsz és a reformáció (Ism. Heckenast Gusztáv) 729/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 729 lyiségek foglalkozását, társadalmi hovatartozását, teret szentel a Román Nemzeti Pártot létrehozó konferencián résztvevők társadalmi összetétele elemzésének, közli a választókerületi rendszer fogyatékosságait tükröző lényegesebb adatokat. Szándékában volt, de művét már nem folytathatja. A tragikus körülmények úgy hozták, hogy ezt a tanulmányt szinte Jordáky Lajos szellemi végrendeletének tekinthetjük. A történész hitvallása az egész ember hitvallása és üzenete: „A történelmi materialista felfogású történettudomány a valóság megismerésére törekszik. A valóság teljes vagy legalábbis megközelítőleg teljes feltárása és tudatosítása a cél, ennek azonban egyik feltétele a szubjektív érzelmi szempontok kikapcsolása s a történeti tényekhez való szigorú ragaszkodás. Kérlelhetetlenül szembe kell szállni a hamis előítéletekkel és kegyetlenül le kell számolni mindazzal, amit elfogultság vagy tudatos szándék a történelem meghamisítására tett." MISKOLCZY AMBRUS ANDREI OTETEA: A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ (Budapest, Gondolat. 1974. 438 1.) A Gondolat Kiadó „Európa Nagy Korszakai" sorozatának korábbi kötetei egy ország és egy század történetére összpontosított művelődéstörténeti monográfiák voltak. Andrei Otetea könyve — ez különleges értéke, de egyben gyengéje is — világrészeket és hosszú évszázadokat fog át. A kitűnő román történészt évtizedeken keresztül foglalkoztatta az újkor születésének, a polgári nemzetek kialakulásának problémája, ez a tematika kapcsolja egybe román ós egyetemes történeti munkásságát. A reneszánszról és reformációról írott, most magyarra fordított szintézisének előmunkálatai a Sorbonne-on 1926-ban megvédett Guicciardini-disszertációig mennek vissza, és az előttünk fekvő, 1968-ban elkészült mű a szerző harmadik kísérlete a nagy összefoglalásra, több mint négy évtized szakmai érését, a marxista kutató módszer már érett történészként való elsajátítását tanúsítja. A reneszánsznak és a reformációnak, bár két ellentétes mozgalommá váltak szót, közös volt az eredetük, közösek voltak ellenfeleik is (270. 1.). Az általuk meghatározott korszak lényegét könyve utolsó soraiban Otetea így foglalja össze: „Röviden: a reneszánsz átmeneti időszak, amelyben a városi polgárság megerősödött ós az európai parasztság jelentős része személyileg felszabadult. Erőteljesebbé vált a nemzeti államok kialakulásának folyamata, s ezzel együtt átalakult a politikai élet. Egyre inkább háttérbe szorult a vallásra épült középkori életszemlélet, és egy új, az antik világfelfogással rokon, az emberi természetbe ós a józan ész erejébe vetett hiten alapuló, szabadabb és ésszerűbb életeszmény jelentkezett. A reneszánsz teremtette meg a modern kultúra kialakulásának számos fontos feltételét, s legfontosabb eredményei beépültek napjaink életébe" (351. 1.). Otetea az így jellemzett „átmeneti időszak" történeti bemutatására törekszik az egyetemes történetnek a nagy felfedezések következtében éppen ekkoriban kitáguló színpadán. Mivel nem egy kronológiai, hanem egy történeti korszakot tárgyal, helyet kap könyvében a 13. századi itáliai előreneszánsz épp úgy, mint a 16. század második felének reneszánsz törekvései a moldvai fejedelemségben; és mivel az újkor kezdetének egyik legfontosabb vonása az állami központosítás létrejötte, a centralizáció fő állami intézményeinek gyökereit nem egyszer Karoling-kori csírákból vezeti le. így éppen tudományos alapossága és szemléleti igényessége feszíti szét és töri össze lényegre törő szintézisét. A könyv terjedelmesebb annál, hogy a szerző esszék sorában adhatná elő a lényeget, a teljes törté-10 Századok 1976/4.