Századok – 1976
Történeti irodalom - Jordáky Lajos: A Román Nemzeti Párt megalakulása (Ism. Miskoczy Ambrus) 727/IV
728 TÖRTÉNETI IRODALOM 728 Jordáky a magyarországi és erdélyi román politikai élet bemutatását tűzte ki célul, az 1848 májusi balázsfalvi gyűléstől egészen az 1881-ben tartott nagyszebeni országos értekezletig. E korszakhatárok megválasztása szorosan összefügg azzal, ahogy a szerző a román nemzeti mozgalom fejlődésének főbb vonalait értelmezi és értékeli. A 18. századvégi erdélyi román nemzeti mozgalom programjának, a Supplex Libellus Valachorum-nak a „tézisei" — mint hangsúlyozza —, még „a nemzeti, nyelvi és egyházi jogokat nem a feudális keretek széttörésével, hanem a feudális alkotmányosságba való beilleszkedéssel akarják elérni". Ezzel szemben új szakaszt jelent a román nemzeti mozgalomban a nép és az értelmiség egymásra találása, aminek nyomán azután az 1860-as évektől a nemzeti öntudatra ébredés egyre erősebb társadalmi és politikai hatóerővé vált, majd 1881-ben a magyarországi román politikai párt létrehozásához vezetett. E pártot a polgári átalakulás célkitűzéseit valló nemzeti ébredési mozgalom egyik fontos eredményének tekinti. Jordáky elsősorban a román nemzeti mozgalom vezető rétege, vagy inkább a vezetésre igényt tartó társadalmi rétegek és csoportok tevékenységét elemzi. Módszere: a kezdeményező egyéniségek megszólaltatása, könyveik, beszédeik, leveleik, cikkeik idézésével. Ezek tükrében rajzolódik ki, hogy miként harcolt a román intelligencia az egyházi, főpapi vezetés kiküszöböléséért, és hogyan sikerült végül egy ügyvédek és papok vezetése alatt álló, viszonylag széles tömegbázissal rendelkező pártot szervezni. Az olvasó egyetérthet Jordáky val: az adott körülmények között e módszer előnyei jóval nagyobbak, mint hátrányai. De talán mégis érdemes lett volna, még ha egy-két kitérő árán is, egy-egy jelentősebb személyiség pályája döntő fordulatát külön kiemelni, társadalmi kötődéseikre bővebben utalni, a különböző állásfoglalások eltérő és közös mozzanatait összegezni és bővebben magyarázni. Nem tudjuk meg például, illetve csak jóval később lehet egy kortársi idézetből kikövetkeztetni, hogy Brassó város követei az 1860-as években milyen megfontolásokból nem utasítják vissza Erdély és Magyarország unióját. Az idézetek egymásutániságában sok minden elkerülheti az olvasó figyelmét. Csak egy levélidézet szól arról, hogy az erdélyi román értelmiség egyik leghaladóbbnak minősíthető vezéregyénisége, G. Barit a román származású magyar пэтезек visszarománosodásában bizakodott. Pedig ez az illúzió nemcsak a kortárs gondolkozás egy jellegzetes mozzanatára vet fényt, hanem arra is, hogy a román nemzeti mozgalom egyik nagy erénye: demokratizmusa, önnön gyengeségéből, a román társadalom sajátos felépítéséből is fakadt. A szerző elsősorban idézeteken keresztül ismerteti a román-magyar szövetségi, együttműködési kísérleteket, amelyek szintén részletesebb elemzést érdemeltek volna. Viszont az is kétségtelen, hogy a témát már némileg ismerő olvasót a gondosan kiválasztott idézetek biztosan kalauzolják a szerző mondanivalójának megértése felé. És ez a módszer nem jelent lemondást a tények interpretálásáról sem. Az eddigi értékítéletekkel polemizálva fejti ki, hogy nem az erdélyi három nemzet számára kedvező részigazságokból kell egy átfogó értékelésnek kiindulni. A román mozgalmak demokratikus jellegének kiemelése mellett fontosnak tartja leszögezni: „birodalmi szinten tekintve azonban kétségtelen, hogy 1861-ben a román vezető réteg az osztrák reakciót támogatta s nem a liberális politikát, ahogyan azt ma tévesen állítják." Végzetes hibának tartja, hogy az erdélyi románok 1863 — 64-ben részt vettek a birodalmi tanácsban. Elítéli a magyar kormány nemzetiségi elnyomó politikáját, amelynek egyik negatív hatását a román és magyar nacionalizmus egyre élesebb szembekerülésében látja az 1880-as évek elején. Jordáky Lajost joggal tartjuk marxista szociológus-történészként számon. A szűk lehetőségekhez mérten ebben a tanulmányban is társadalomtörténeti vonatkozásokban pontos terminológia használatára törekszik; gondosan jelzi az általa bemutatott szemé-
