Századok – 1976
Tanulmányok - Nagy Zsuzsa L.: Az Egyesült Államok és a Duna-medence 1919–1938 51/I
72 L. NAGY ZSUZSA Prága német megszállását követően s amikor Hitler már Danzigot s így Lengyelországot fenyegette, Roosevelt, akinek kezét a semlegességi törvények változatlanul megkötötték, nagy visszhangot kiváltó üzenetet intézett Hitlerhez és Mussolinihez. Ez kétségtelenül újabb erőfeszítés volt arra, hogy megtörje a Kongresszus és a közvélemény merev izolacionizmusát, felkészítse azt az elkerülhetetlen háborúban az elkerülhetetlen amerikai részvételre.100 Roosevelt drámaian mutatta be az agressziótól szenvedő és félő világ képét, elítélt minden erőszakos akciót a konfliktusok rendezésére. Egyben nyíltan felszólította Hitlert és Mussolinit, garantálják, hogy nem fogják megtámadni az üzenetben felsorolt harminc országot, köztük Lengyelországot, Magyarországot, Romániát, Jugoszláviát, a Szovjetuniót.10 1 Pozitív eredménye nem volt Roosevelt elnök e lépésének, de mégis nagy hatást tett Európában. Berlint mérhetetlenül felháborította az üzenet, mint azt Ribbentrop illetve Hitler Grigore Gafencunak illetve Cincar-Markoviénak kifejtette.10 2 A Wilhelmstrasse valósággal felelősségre vonta azokat a Duna-menti országokat, amelyek Roosevelt üzenetében szerepeltek: magyarázatot követelt arra, hogyan kerülhettek a listára s választ arra, vajon fenyegetettnek érzik-e magukat.103 Magyar vonatkozásban elég éles hangú vita alakult ki Csáky külügyminiszter és a washingtoni magyar követ között. A követ nem tartotta szerencsésnek a magyar külügyminiszter reagálását Roosevelt üzenetére és a Wilhelmstrasse kérdésére, míg a külügyminiszter nem volt hajlandó elfogadni azt az érvelést, hogy hasonló megnyilatkozások veszélyeztetik az addig Magyarország iránt megértő amerikai magatartást.104 Az érintett és fenyegetett országok nagyon szkeptikusan ítélték meg Roosevelt akciójának eredményességét.10 5 Annál inkább, mert Roosevelt elnöknek még 1939 júniusában sem sikerült elérnie a semlegességi törvények érdemi megváltoztatását. Borah szenátor sokak véleményét fejezte ki, azt hangoztatva, hogy Németország nem elég erős a háborúra. A kongresszus döntése, érthetőleg, keserű visszhangot váltott ki Európában, különösen Lengyelországban.106 íoo perrel i. m . 609 — 610. OL К. 63. KÜM Pol. 1939. 10. tét. Észak-Amerika 10 — 2072. 101 Az üzenetet megkapták az abban érintett országok is. Ld.: OL К. 63. KÜM Pol. 84. es. 1939. 10. tét. Észak-Amerika 10 — 2072. Ferrel i. m. 610. 102 Friedlander: i. m. 13 — 14. 103 Az adott helyzetben általában tagadó válaszokról az érintett országokban működő magyar követségek részletes információt küldtek Budapestre: OL К. 63. KÜM Pol. 84. es. 1939. 10. tét. Észak-Amerika 10. Hitler ezekre is hivatkozott a válasznak szánt 1939. ápr. 28-i beszédében. Idézi: Friedlander : i. m. 14. 104 Pelényi János 1939. ápr. 20-án legalább utólagos, korrigáló lépéseket kívánt a State Department irányában, „nehogy az amerikai kormány jóindulatát elveszítsük". (OL К. 63. KÜM Pol. 84. es. 1939. 10. tét. Észak-Amerika 10 — 2072.) Április 22-én Csáky így válaszolt: „Szíveskedjék arra konkrét eseteket felsorolni, amelyek az amerikai kormány jóindulatát bizonyítják." Pelényi még aznap válaszolt: „Amerikai külpolitikának európai viszonylatban való limitáltsága folytán irántunk észlelhető jó akarat természetesen csak atmoszférikus jellegű lehetett. Jelentéseimből kitűnik azonban, hogy újabban zsidótörvény, Mandzsúria elismerése és antikomintern paktumhoz való csatlakozás tekintetében amerikai kormány messzemenő megértést mutatott" (uo.). 105 OLK. 63. KÜM Pol. 84. es. 1939. 10. tét. Észak-Amerika 10 — 2072. Debicki: i. m. 141. 106 Renouvin: i. m. VIII. 175 —176. Friedlander : i. m. 19 — 21. Leuchtenburg : i. m. 291 — 293. OL К. 63. KÜM Pol. 84. es. 10. tét. Észak-Amerika 10. Iktatlan (1939. aug. 1-i jelentés), 10—8444.
