Századok – 1976
Tanulmányok - Nagy Zsuzsa L.: Az Egyesült Államok és a Duna-medence 1919–1938 51/I
AZ Г SA ÉS A DUNA-MEDENCE 1919-1939 73 A Roosevelt vonalát követő amerikai diplomaták azonban mindezek ellenére megpróbálták, hogy részben megakadályozzák Németország további előretörését a Duna-medencében, részben, hogy bátorítsák a Teleki-féle „unwilling satellite" (vonakodó szövetséges) politikát. így mielőtt Jugoszlávia Németországgal kötött volna gazdasági szerződést, az Egyesült Államok tárgyalásokat folytatott a jugoszláv kormánnyal s megpróbálta megakadályozni a szerződés megkötését.107 De egyrészt a jugoszláv magatartás, másrészt az amerikai diplomácia korlátozott mozgásszabadsága lehetetlenné tette ezt.10 8 Amerikai részről igen nagy jelentőséget tulajdonítottak Teleki Pál miniszterelnök politikájának, annak a ténynek, hogy Lengyelország náci megtámadásakor megőrizte semlegességét. Jelezte ezt az a tény is, hogy a State Department vezető munkatársai (P. Moffat, R. D. Сое) és Montgomery között 1939 folyamán nagyon megélénkült a levelezés, Washingtonból mind több információt kívántak a magyar kormányzat politikai magatartásáról. Messersmith instrukciója szerint „ami a legfontosabb most számunkra, az az, hogy a fő tendenciákról kapjunk információt".109 Washingtonban megnyugvással fogadták, hogy „Magyarország kétségtelenül azt reméli, képes kitartani a semlegesség mellett, — legalábbis addig, amíg Olaszország", hogy a hivatalos politikai körökben, kivéve a hadsereg vezetését, viszonylag széles németellenesség tapasztalható.11 0 A háború a náci Németországgal nem volt elkerülhető, de annak első szakaszában az Egyesült Államok még mindig európai ügynek tekintve a konfliktust, nem volt hajlandó szakítani korábbi izolacionista felfogásával. A semlegességi törvényeknek megfelelő deklarációja még mindig elhatárolta az Egyesült Államokat Angliától és Franciaországtól. Jugoszlávia, Románia, Magyarország még szintén kívül álltak a háborún; noha valamennyi ország egyre nagyobb mértékben kötődött a náci politikához, nemzeti függetlenségét még nem vesztette el. Az Egyesült Államok és a nyugati nagyhatalmak érdeke azt kívánta, hogy legalább ezt a státusukat minél tovább megőrizzék, illetve, ha lehetséges, valamit javítsanak is rajta. így Messersmithnek 1937-ben felvetett gondolata a Duna-medence országainak közelítéséről és közeledéséről 1939 folyamán ismét előbukkant az amerikai diplomáciában. Robert D. Сое, aki 1939 őszén vette át a State Departmentben Románia, Jugoszlávia, Magyarország, Csehszlovákia, Bulgária referenciáját, az új helyzetben egy szorosabb magyar—jugoszláv—román együttműködés tervével áll elő, amely gazdasági és politikai térre egyaránt kiterjedne a náci Németország ellen irányuló éllel. „Meggyőződésem szerint az egész dunai térségnek egyesülnie kellene valamilyen konföderációs formában" — írta.111 Montgomery reagálása meglehetősen szkeptikus. Nagyobbnak, sokrétűbbnek látja a térség országai közötti ellentéteket, semhogy azok könynven áthidalhatók lennének, hacsak nem kényszer hatására tömörítik őket 107 PRFRUS 1939. II. 888—890. jfl 108 Hoptner: 160. 109 Montgomery Papers Box 3. Vol. 1. 1939. máre. 22-i levél. 110 Uo. Box 1. Vol. 2. 1939. szept. 16-i levél. Box 3. Vol. 6. 1939. okt. 26-i levél. A sajátos magyar politikai vonalról és általában az ez iránti szövetséges megértésről: •Juhász: i. m. 211. Montgomery több magyar diplomatáról, államférfiről ad igen jellegzetes képet leveleiben, így Csákyról, Ghyczyről, Vömléről, Telekiről. 111 Hivatkozik arra is, hogy bár az Osztrák-Magyar Monarchia „was a political monstrosity with creeking bureaucratic machinery, it at least did function economically' . Montgomery Papers Box 3. Vol. 5. 1939. nov. 1. Montgomeryhez.
