Századok – 1976

Beszámoló - Bartha Antal: Nemzetközi őstörténeti konferencia Novoszibirszkben 699/IV

704 BAIITHA ANTAL tárgyak készítői maguk világosítanak fel népi hovatartozásukról, a régészeti tárgyak esetében ilyen tájékoztatás fel sem merülhet. A nép és a régészeti kultúra korrelációjában különösen súlyos nehézséget okoz az elvándorló nép tárgyi emlékeinek azonosítása a kiindulóponton, a vándorlás nagy állomásain, majd pedig végpontján. E. V. Savkunov az i. sz. 10 — 13. századi dzsürcsi nép egykori területéről származó régészeti emlékeket mutatta be. A dzsürcsik területének egy része a szovjet Távol-Kelet déli körzetére esik. Talán tunguz eredetűek, megfejtetlen írást hagytak maguk után. Jelentős katonai, politikai és, amint az előadás ezt a tudományban először bizonyította, figyelemre érdemes művelődéstörténeti szerepet is játszottak. Rendezett, nagy településeiken nem kínai jellegű ekés földművelés folyt. Lovas kultúrájukban az eurázsiai sztyeppe lovas kultúrájának szinte valamennyi vívmányát ötvözték. A régészeti adatok a dzsürcsik művelteégének összetevőire mindenképpen, és megtörténhet, hogy népi komponenseikre is fényt vetnek. A rövid ismertetés szükségképpen megváltoztatja a sokszempontú tanácskozás dimenzióját. Részletes ismertetést érdemelnének a természettudományos módszerekkel eszközölt kormeghatározások megbízhatóságát elemző előadások, a matematikai módszerekre alapozó régészeti tipológiát előmozdító, az őstörténeti terminológia megtisztítását és egységesítését számon kérő, valamint a régészeti tárgyaknak rendszeres fizikai és kémiai elemzését sürgető előadások. Szenvedélyes vita bontakozott ki a holocén kor paleontológiájának kérdésében. Az őstörténelem szemszögéből oly fontos földtörténeti jelenkor biocönozisát gyengén ismerjük; átfogó általánosítások eszközléséhez hiányzanak a megbízható adatsorok. A pollen-vizsgálatok a holocén kori ökológia kialakulásának kutatásában a „könnyű lovasság", stratégiai megbízatást nem tudnak teljesíteni, ilyet tőlük számonkérni tájékozatlanság. Az ügynek módszertani tanulságai vannak. Az egyes népcsaládok távoli elődei őshazájának, vándorlásaik során kialakult települési helyeinek meghatározásakor általában az életföldrajzi módszert szoktuk alkalmazni. E szerint a rokon nyelvek valamennyiében, vagy többségében az ősi, közös eredetű növény- és állatneveket vetítjük ki a mai életföldrajzi állapotokra. Szinte a módszer alkalmazásának kezdetétől köztudott, hogy a kapott eredmény megbízhatósága rendkívül kérdéses. Tekintetbe kellene ugyanis venni az életföldrajzi szavak kibogozhatatlan jelentésváltozásait, az állatnevek esetében a névtilalmak miatti névfelejtéseket, illetve névátviteleket. De, ha ezekről tudnánk is valamit, akkor még mindig fennforog a jelenlegi és a holocén korai szakasza közötti életföldrajzi különbségek kérdése. A pollen-adatok segítségével eszközölt korrekciók se egész kontinensek, se egyes körzetek kora holocén életföldrajzi viszonyainak megbízható tisztázását nem szolgálhatják. Az életföldrajzi módszert a finnugor és a magyar őstörténet vonatkozásában is alkalmazni szoktuk. Mivel azonban a nyelvészeti életföldrajz adatainak a holocén-kori paleontológia adataival való szembesítésére egyelőre mód nincs, így a módszer a mi őstörténetünkben is csak laza feltevések létrehozását eredményezheti. Márpedig az etnogenetikai folyamatok a holocén korban történtek. A nagyvonalú általánosításokról egyelőre és talán még hosszú időre le kell mondanunk. A SzTA nem régen hozta létre a Holocénkori Biocönozis Bizottságát, ennek feladata a holocénkori paleontológia történetének mindenre kiterjedő felderítése. A munkálatok a rendelkezésre álló tudományos erők felmérésénél, az eddigi részeredmények átrostálásánál, a célra vezető módszerek kimunkálásánál tartanak. , Az őstörténet szakértőit részben öröm, részben azonban aggodalom tölti el azoknak az emócióknak a láttán, amelyeket az emberek az egész emberiség ősmúltjai iránt táplálnak. Kiváltképpen aggályt keltőek az egyes nemzeti történetírásokban tapasztalható elfogultság, dimenzió-torzulások következtében előállt tünetek. A tünetek összességét a minél dicsőbb ősök keresésében jelölhetjük meg. Ezek a nem tudományos spekulációk az őstörténet természetének félreértéséből, vagy, esetenként, félremagyarázd iából