Századok – 1976

Beszámoló - Bartha Antal: Nemzetközi őstörténeti konferencia Novoszibirszkben 699/IV

700 BAIITHA ANTAL zott magával. Az egyik nézet szerint azonban nem közvetlenül Szibériából, hanem az alaszkai szárazföldről érkezett. A népesség az alaszkai tengerparti sávban telepedett meg már jóval korábban. Archaikus kőtechnikáját, őshazája emlékét, megőrizte ugyan, de a tengeri halászatra és vadászatra specializálódott gazdálkodást fejlesztett ki. Kitűnően ismerte а tengeri hajózás (kajak) fortélyait. Ellenben a szárazföldi életmódot, vadászatot és halászatot csak mérsékelten gyakorolta. E nézet szerint a Beringián át Alaszkába tartó vándorlás friss nyomait a szárazföld belső és tengerparti körzeteiben ós nem az Aleutszigeteken kell keresni. Már csak azért sem, mert a szigetvilág mintegy 11 000 évvel ezelőtt, a holocén kezdetén szabadult meg a jégpajzstól. Erre mutat a szigetek flórája ós faimája, ezt erősítik meg a régészeti adatok. Az utóbbiak ugyanis archaikus vonásaik ellenére fejlett mezolitikus kőiparra és gazdálkodásra vallanak. Embertani leletek nem kerültek elő, viszont köztudomású, hogy az aleutok, a kamcsadálok, a csukcsok, a korjákok és az eszkimók valamennyien a Bering-tengeri (arktikus) mongoloid típushoz tartoznak. Természetesen a populációs és а populáción belüli eltérések körükben jelentősek. A néprajzi egybevetések szintén figyelmeztetnek e népek közös származására, a különbségek szétvándorlás következményei is lehetnek. Az ananguli szerszámkészletben autochton fejlődés eredményeként megjelentek a nemrégiben még használatban levő, jellegzetesen aleut kőszerszámok. A szerszámkészlet önálló fejlődését háborítatlan rétegek bizonyítják. Ez valószínűsíti, hogy az ananguli kőkori népesség a helyi aleut lakósság őse volt. Az eszmecserében és éppen az indító előadás társszerzőjének, Laughlirmak a kezdeményezésére merült fel az a gondolat, hogy az ananguli kőkori népesség saját útvonalat követve, az északabbra húzódó alaszkai útvonal érintése nélkül, közvetlenül érkezett Ázsiából. E felfogás szerint az ananguli kőtechnika egyenes genetikai vonalban áll az ázsiaival. A Japánban legutóbb feltárt hasonló leletek abszolút kronológiája ezt a technikát а pleisztocén felső, а holocén korai szakasza, a napjainktól számított 17 000 — 12 000 (10 000) év, között helyezi el. A véleménycserében kiderült, hogy a részletek megítélésében a felfogások nem közeledtek. Ugyanakkor az alaszkai őskultúra és népesség ázsiai eredetének alapkérdésében, valamint abban is, hogy az ananguli leletek eddig nem sejtett, sajátosan aleut kultúra első hitelesen feltárt emlékei, nincs véleménykülönbség. De, amint ez minden jelentős felfedezés esetében történik, az eredmények mellé korábban még csak nem is gyanított nyitott problémák is felsorakoztak. ,,A Csendes Óceán partvidéke ősi kultúrái periodizálásának ós kapcsolatainak problémái" témában kialakult eszmecserét T. I. Alekszejeva „Az alkalmazkodási folyamatok iránya, jellege és eredményei a sarkvidéki őslakosok biológiájában" című előadása vezette be. A csukotkai, kamcsatkai és a jakutiai felső őskőkori lelőhelyek bizonyítják az arktikus övezet átmeneti benépesedését. Feltehetően belsőázsiai és Amur-vidéki bevándorlók érkeztek а zord tájra. Megtelepedésük körzetétől függően tengerpartra telepedett tengeri halász-vadász, vagy szárazföldi (tundrái) nomád vadász-halász gazdálkodást alakítottak ki. A zord éghajlat, oxigénszegény levegő, vitaminokban szegény, állati zsiradékokban gazdag étrend, a hosszú zord télen helyhez kötött, „ülő" életmód az alkatban és életműködésben változásokat, sarkvidéki adaptációt eredményezett. A paleoantropológiai leletek tanúsítják, hogy az adaptáció egyenetlenül zajlott le. A sarkvidéki műveltségek kialakulása is elhúzódott az átmeneti kőkortól (6600 éve napjainktól), az időszámításunk kezdete tájáig, amikor kialakult az eszkimó kultúra. Az Amur vidéke és a Sarkvidék között elhelyezkedő mérsékelt övezet vegyes erdeiben a vadász-halász kultúrának két válfaja, a vándorló és а letelepedett folyóparti típusa alakult ki. A tengerparti sávban a specializálódott, letelepedett tengeri vadász-halász kultúra virágzott fel, amelyik az arktikus változatánál sokoldalúbb adaptációs készséggel rendelkezett. Az Amur vidéke a Belső-Ázsiából és a Csendes-óceán déli, néha igen távoli területeiről érkező műveltségi jelenségek gyűjtő ós közvetítő területévé vált.