Századok – 1976
Közlemények - Rényi Zsuzsa Árvayné: Gróf Fekete János történetírói próbálkozásairól 691/IV
696 ÁRVAYSTÉ RENYI ZSUZSA lélekkel kellene magyarul Magyarok történetit írni?" Fekete a mű félbehagyását azzal magyarázza, hogy időközben megjelent Szekér J. történeti műve,1 0 mely a „két első okoknak" (tudniiillik magyarnyelvűség és ismeretközlés) eleget tesz. Hogy mégsem Szekér könyvének a megjelenése az igazi indok müve félbehagyására, kiderül abból, hogy a következő két oldalon csak Szekér elleni kifogásait sorolja fel, bár a mesés elemek ós vallási csodatettek elfogadását mentegeti, hiszen a „klastrom falai közé zárt Szt. Ferenc szerzetesétől" „azt sem lehet. . rossz néven venni", hogy a csodákat nem hagyta ki, vagy nem magyarázta meg azokat a józan ész és a természet törvényei szerint. A mű egyetlen erényeként azt említi, hogy nem konstruál dicső multat a nemességnek, s hogy „józan egybe szedett munka". Feketének Szekér könyvével kapcsolatos idézett megjegyzései nyilvánvalóvá teszik, hogy az volt a meggyőződése, hogy a magyar történetet nem ebben a szellemben kell megírni. Mi volt tehát a valódi indok, amiért ő maga nem írta meg az összefoglaló magyar történetet ? A legdöntőbb ok, mint arra Morvay is rámutat idézett biográfiájában,1 1 az Aranka- féle nyelvművelő és kéziratkiadó társaság feloszlása volt. Fekete 1794 óta volt a társaság tagja, s belépésekor kötelezte magát „hazánk történeti' egybeszedésére". A Társaságtól várta műve kiadatásának támogatását, erre maga is utal a kéziratban, amikor ígyemlegeti őket: „akiknek helyben hagyására vágy tam volna.. A mű datálásánál azt feltételeztük, hogy Aranka 1800-ban kilépett a Nyelvművelő Társaságból, s ez a tény nyilvánvalóan kapcsolatban volt a mű fólbemaradásával. A töredék terjedelme valószínűsíti, hogy megírása csak néhány hónapot vett igénybe. Tehát ha a „Magyarok Történeti" fólbemaradását kb. az 1800-as évre tehetjük, akkor a megírásához is ebben az évben kezdhetett hozzá. A Fekete által megadott indok, Szekér munkájának megjelenése nem ad időbeli fogódzót. Szekér művét ugyanis már 1791-ben kiadták Komáromban és Pozsonyban, s Fekete nyilván később jutott hozzá, hiszen csak az első kiadás jöhet szóba, mivel a második kiadásra már Fekete halála után került sor. Az 1800-as évnek a felsorolt okok alapján való feltételezését igazolja a Fekete—Aranka levelezés. A levelezést irodalomtörténeti szempontból Morvay elemzi, arról azonban, hogy Fekete történetírói tervei szerepelnek-e a levelezésben, nem szól. Egy 1800. január 15-én kelt levelében említi Fekete először történetírói tervét, s elhatározását, hogy „eddig tsak képzelt munkámhoz foghassak."12 Ugyanebben a levélben leszögezi, hogy csak a mohácsi vészig szándékszik megírni a magyar történetet. A következő levélben, melyet 1800 februárjában írt, már közli, hogy a munkát „egynéhány hónap múlva el igyekszem végezni", s hogy a Társaságnak fogja bírálat céljából elküldeni. A következő négy levélben Fekete nem említi a „Magyarok Törtóneti"-t. Októberi egyik leveléből kiderül, hogy az elkészült részt elküldte a Társaságnak ós csak akkor fogja folytatni, ha erre Arankától és a Társaság többi tagjától biztatást kap. Tisztában van azzal is, hogy a politikai helyzet miatt azt, hogy „most kinyomtassék, azt reményleni sem lehet." Október végi következő levelében utal arra, 10 Szekér Joachim : A magyarok eredetéről, gyarapodásáról, birodalmáról és annak változásairól. 1791. Pozsony és Komárom. Második kiadás 1808, Pest. 11 Morvay : i. m. 205. 12 Fekete János gróf levelei Aranka Györgyhöz, MTA Kézirattár Mir. Lev. 4г. 3. sz. A cikkben idózett részek a kézirat 131, 132, 134, 136, 136, 137, 138, 139, 141, 142. lapján találhatók.
