Századok – 1976
Közlemények - Rényi Zsuzsa Árvayné: Gróf Fekete János történetírói próbálkozásairól 691/IV
Ârvayné Bényi Zsuzsa : Gróf Fekete János történetírói próbálkozásairól Fekete János gróf (1741 — 1803) a 18. század második felének érdekes egyénisége. Bécsi tanulmányait követően a katonai pályára lépő és tábornoki rangot szerző gróf antiklerikális versek szerzője, Voltaire levelezőpartnere és több művének fordítója lett. Az 1790—91-es országgyűlésen Arad megye követe és 1794-től tagja lett Aranka György erdélyi nyelvművelő társaságának. A kortársak közül Kazinczy véleménye maradt fenn a grófról. A „Pályám emlékezeté"-ben ezt olvashatjuk Feketéről: „Nagyon elmés, nagyon eleven és lelkes ember és széles olvasású. Erkölcseiben, gondolkozásaiban, módjaiban félig francia, félig török . . . "1 Fekete János alábbiakban ismertetendő töredékes munkájának, a „Magyarok Történeti" c. kéziratának létezését Morvay Győző, Fekete életrajzírója2 és Fritz Valjavec3 említi. Fekete történetírói kísérletének bemutatását azért tartjuk lényegesnek, mert megítélésünk szerint Feketének ez a próbálkozása nemcsak tematikusan nyújtott újat, hanem szemléletében is eredeti volt. Olyan felvilágosult nézeteket képviselt, melyek érvényesültek ugyan a kor gondolkodásában, de kifejezetten történeti művekben ritkán jelentkeztek. Az 1790 utáni periódus nagyobb lélekzetű történeti összefoglalásainak ugyanis legfeljebb felvilágosult jegyeiről beszélhetünk. Azok az írások pedig, amelyeket egyértelműen felvilágosult szemléletűeknek nevezhetünk, többnyire nem történetírói alkotások voltak, mivel — az 1770-es évektől fogva — az új eszmék elsősorban politikai pamfletekben, vagy jogi és közgazdasági 1 Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. Bp. 1927. 62. Nem áll szándékunkban itt sem a nagy kortárs véleményének eredetét, sem a minősítés értelmét vizsgálni, de a kézirat maga cáfolja a gondolkodásbeli elmaradottságot jelző „török" szót. 2 Morvay Oyőző: Galánthai gróf Fekete János. Bp. 1903. 248 1. (Magyar történeti életrajzok, szerk. Schönherr Gy.). — Morvay 1903-ban megjelent monográfiájában pár sorban szól a kézirat létezéséről, de csak tematikai jelentőségét emeli ki, vagyis azt, hogy Fekete művelődéstörténeti szempontból és pragmatikus céllal, magyar nyelven kívánta művét megírni, valamint utal a mű félbemaradásának okaira. Valjavec 1932-ben írt cikkében megadja a kézirat akadémiai kézirattári jelzetét, a töredékről magáról azonban nem ír. A kézirattár mutatójában ez a töredék nem szerepel; hasonló jelzeten azonban megtaláltam. A Valjavec megadta jelzet: RUI 4r 72 II, a kézirat régi jelölés szerinti száma RUI 4r 73, új jelölése pedig: К 684 II. Az összesen 24 oldalnyi kézirat versek közé van kötve, valószínűleg ezért nincs külön feltüntetve a nyilvántartásban. Mind Fekete versei, mind a „Magyarok Történeti" a gróf titkárának, Mátyási Józsefnek másolatában maradt fenn. Fekete elveszett kéziratairól tudósít az Irodalomtörténeti Közlemények 1941-es számában May István: Gróf Fekete János elveszett kéziratai címen (289), a „Magyarok Történeti"-t azonban nem említi. 3 Fritz Valjavec : Zu den Richtlinien der ungarischen Aufklärungsforschung. Ungarische Jahrbücher, 1932. XII. k. 213 — 234.
