Századok – 1976

Közlemények - Bajomi Lázár Endre: A Párizsi Kommün száműzöttei Magyarországon 675/IV

690 BAJOMI-LÁZÁIt ENDJÎE listère nevű gyárat alapított, amelyben a munkások részesültek a nyereségből és vezetőiket szavazással választották. Victoire az oktatást irányította és összeállított egy társadalmi katekizmust, amely Fourier és Auguste Comte eszméire támaszkodott. A különös, szocialista gyárostól azonban hamarosan megvált, mivel a férfi megkörnyékezte. Az újabb kudarc után még az is megfordul a fejében, hogy visszatér Budapestre, de csak Párizsig jut el, ahol a Lelencházban vállal állást. Szíve és lelke éppoly töretlen, mint régen, nagyon megszereti az élet mostohagyermekeit, és így vall erről az időszakról: ,, . . . soha, de soha nem éreztem ennyire, hogy igazán élek". Testi ereje azonban cserben hagyta, s miután Neuillyben részt vett az amerikai Galignani kórház megalapításában, 67 éves korában, 1898. augusztus 8-án, az Yvelines megyei Galluis faluban csendesen elhunyt. A Tinayre-család kapcsolatai azonban nem szakadtak meg Magyarországgal: Julien (1859 —1923) szeretett volna visszatérni, de barátja, Bálint Benedek fametsző, lebeszélte róla. Franciaországban maradt és feleségül vette Marcelle Chasteau-t, aki Marcelle Tinayre néven (1870—1948) ismert írónő lett. Anyósa eszméi azonban távol álltak tőle, ami abból is látható, hogy ő ültette át franciára Tormay Cecilnek a Magyar Tanácsköztársaságról írt ellenséges érzületű művét, sógora, André Tinayre nyersfordítása alapján. (Ez a Bujdosó könyv 1923-ban jelent meg franciául.) André viszont csakugyan visszatért Magyarországra: franciát tanított Debrecenben (1891), majd konzulhelyettes lett Budapesten. 1904-ben vendégül látta sógornőjét és Jean Guerrier álnéven elkészítette neki egy másik Tormay-mű nyersfordítását, amely 1913-ban jelent meg franciául (Emberek a kövek között). S végül megemlítjük Noël Tinayre (szül. 1896-ban) szobrászt és írót, aki a harmincas években hozzájárult II. Rákóczi Ferenc franciaországi kultuszának újjáéesztéséhez. Victor Guerrier álnéven az ő gondozásában és az ő előszavával jelent meg 1970-ben egy spanyol guerrilero története, az El Mexicano. Ez az 1972-ben magyarul A mexikói címmel megjelent harcos mű is bizonyítja, hogy a szerző — amint e sorok írójának személyesen is kifejtette — hű maradt a haladásért vívott harc kiváló alakjának, Victoire-Marguerite Tinayre-nek az emlékéhez.