Századok – 1976
Közlemények - Bajomi Lázár Endre: A Párizsi Kommün száműzöttei Magyarországon 675/IV
A PÁKIZSI KOMMÜN SZÄ.MÖZÖTTEI MAG \Г ARO RSZÁGON 689 vezetett Budapesten, az államrendőrség felügyelője engedélyezte, hogy 1879. szeptember 3-án három hónapra hazatérjen. A hazatérés véglegessé vált, mivel november 29-én elérte, hogy büntetésének hátralevő részét elengedjék. A magyarországi száműzetés az egész család számára véget ért, ugyanis Louis, miután Budapesten megszerezte diplomáját, Bécsen és Münchenen keresztül hazatért, ahol végleg befejezte tanulmányait. 1879. március 5-én Julien is megkapta oklevelét, amelyet Keleti Gusztáv, a Mintarajztanoda igazgatója írt alá. Ismét Franciaországban Victoire majdnem olyan magas kort ért meg, mint Rogeard, de hazájában sem talált nyugalmat. Először a Szent Jakab utcában, majd a Montmartreon lakott. Korát meghazudtoló, fiatalos energiával, számos kalandos vállalkozásba kezdett; hol hirdetőirodával, könyvkiadással, hol pedig irodalommal és ipari szövetkezetekkel próbálkozott. Értekezés a stílusról (Traité du style) című művét először Hachette-nél, majd Hetzelnél szerette volna megjelentetni, de terve nem járt sikerrel. A közéleti tevékenységgel sem hagy fel: kétszer felszólal az Oktatásügyi Kongresszuson, részt vesz a Nőszövetség munkájában, a Kéva kiadónál brosúrákat jelentet meg francia kiválóságok ifjúkoráról (Lamartine, Hugo, Michelet stb.).16 Magyar elbeszéléseket fordít, belekezd egy orosz nihilista portréjának megírásába, szeretné megismertetni a franciákkal Lassalle-t, majd a Fayard kiadó kérésére csatlakozik Louise Michelhez, hogy közösen megírják a „Vörös Szűz" regényét, a La Misère-1 (A ,,nyomor"-t). A kusza, sőt helyenként zavaros füzetes regény, amely egyszerre táplálkozik a szocialista eszmékből és Sue dus képzeletéből, 40 000 példányban jelenik meg. A társszerzők szünet nélkül hadakoznak nemcsak a szerény honorárium, hanem ideológiai okok miatt is: a hajthatatlan Louise azt szeretné, ha a mű politikai célzatossága nagyobb hangsúlyt kapna. Victoire azonban ebből a szempontból tartózkodóbb és inkább a Magyarországon elkezdett Les victimes de la vie (Az élet áldozatai) fonalát szeretné tovább gombolyítani. A regényt Jean Guêtré néven írta alá: a nevet Pierre Dupont szocialista költő egyik versének hősétől kölcsönözte. A Nyomor 1882-ben jelent meg, Louis és Jean Tinayre illusztrációival; 1962-ben oroszra is lefordították. A társadalmi harcok és az irodalom e két „amazonja" sehogy sem tudta megérteni egymást, és amikor 1882. augusztus 7-én Louis Michel meghívta egy gyűlésre Victoire-t, hangsúlyozta, hogy most nem kolleganőjéhez fordul, hanem ahhoz, „aki az idegenek ügyét is szívén viseli (a Nők Nemzetközi Forradalmi Ligájának egyik üléséről volt szó): „Bármily különös, de egyszerre vagyunk barátok és ellenségek". 1883-ban Victoire Londonba utazik egy pozitivista eszmékkel rokonszenvező gyáros meghívására, aki szeretett volna biztos tanári állást szerezni neki. Sajnos hiábavaló fáradozás volt, vissza kellett térnie Franciaországba, ahol ismét — mint hajdan a pirofórral — műszaki vállalkozásba vetette magát: egy saint-simonista gyáros, bizonyos Jean-Baptiste Godin Guise-ben egy Fami" Victoire Tinayre életének utolsó szakaszára vonatkozó adataink részben egy Saint-Germain-en-Laye-i tanártól, Jean Larat-tól származnak, aki 1971. június 16-ától kezdve cikksorozatot közölt a La Montagne című clermont-i napilapban ,,Egy földink a Kommünben: az issoire-i Victoire Tinayre" (Une femme „de chez nous" dans la Commune: Victoire Tinayre d'Issoire) címmel.
