Századok – 1976
Tanulmányok - Nagy Zsuzsa L.: Az Egyesült Államok és a Duna-medence 1919–1938 51/I
Az TJ8A ÉS A DUNA-MEDENCE 1919-1939 69 nemzetközi akcióról is le kellett mondania.7 9 Az elnököt az izolacionisták azért bírálták, mert teljes egészében csatlakozni kíván a Chamberlain-féle appeasement politikához s ezen keresztül belesodorja az Államokat az európai konfliktusokba. A New Deal ellenzőinek felettébb tarka tábora — más oldalról -r a totalitariánus módszerek bevezetésével vádolta.80 Az izolacionizmus fellángolása 1937 őszén nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Roosevelt, az Egyesült Államok passzív maradt az 1938-as év osztrák és csehszlovák válságának idején. „Amerika — ha komolyra fordulna a dolog — jelentette a londoni magyar követség — Anglia és az úgynevezett nyugati demokráciák oldalára állana.8 1 De Amerika egyelőre elutasította az elnök minden ilyen irányú kezdeményezését és a szövetségesek támogatását szinte illegálisan kellett előkészítenie. Pedig a háború már közel volt. „Nem tetszenek nekem a dolgok Európában — írta Sir Patrick Ramsay, a koppenhágai angol követ — puskapor szaguk van !"82 Ausztria német megszállását passzívan nézte végig az Egyesült Államok, beavatkozásra nem kerülhetett sor. A Duna-medence országaiban működő amerikai követségek azonban részletesen informálták Washingtont az Anschluss fogadtatásáról. Stojadinovié jugoszláv miniszterelnök álláspontjából A. Bliss Lane azt emelte ki, hogy az Anschlusst a nyugati hatalmak korábbi politikája szerves következményének tekintette. Nem volt meglepetés az sem, hogy Stojadinovié úgy interpretálta Ausztria bekebelezését, mintha az az osztrákok óhaja lett volna.83 Montgomery információi kevésbé voltak egyértelműek, ami nemcsak helyzetismeretének, hanem magának a magyarországi helyzetnek is következménye volt. Egyrészt megnövekedett, mint jelentette, a szélsőjobboldal aktivitása, az antiszemitizmus, másrészt az a félelem is, amelyet a közvetlen német—magyar határ létrejötte váltott ki. A magyar politikusok mint következő, bár nem a közeljövőben várható lépésről beszéltek a Csehszlovákia elleni német akcióról.84 Az Anschluss nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az addig mereven semlegességi álláspontot képviselő amerikai politikai körök, az izolacionizmushoz ragaszkodó közvélemény reálisabban ítélte meg Hitlert és az Egyesült Államok felelősségét. Azok, akik a kormánykörökben korábban bizonyos meg_ '9 Leuchtenburg : i. m. 226 — 230. Kvacek: i. m.: 417 — 419. Renouvin: i. m. VIII-164-166. 80 Az amerikai társadalom, közgondolkodás e sajátos problémáiról: Leuchtenburg : i. m. 275-284. 81 OL К. 63. KÜM Pol. 82. es. 1937. 10. tét. Észak-Amerika 10—3021. Masirevich londoni követ, jelentése 1937. okt. 14-én, amit a KÜM tájékoztatásul megküldött a washingtoni követségnek. Masirevich hozzátette még: „A világpolitikai helyzet mérlegelése szempontjából azt hiszem, Amerikának fent vázolt várható magatartása igen fontos, talán a legfontosabb faktor." 82 Montgomery Papers, Box 1. Vol. 1. 1937. okt. 5-én Montgomeryhez. 83 PRFRUS 1938. I. 431-432. J. B. Hoptner: Yugoslavia in Crisis 1934—1941. New York—London 1962. 112. 84 Montgomery Papers, Box 1. Vol. 2. Montgomery E. Havasnak 1938. ápr. 27-én és Mesaersmithnek 1938. máj. 5-én. Ez utóbbiban így ír: „The Regent seems to have become alive to the dangers of the situation and to be acting energetically, although coutiously, Eckhardt expects trouble here in the way of terrorist activity, but neither he nor anyone else thinks that the Nazis are strong enough to accomplish anything as long as the Regent lives . . . Mr de Kánya, Eckhardt and everyone else are of the opinion that Germany will make no move in Czechoslovakia in the immediate future."
