Századok – 1976

Közlemények - Bajomi Lázár Endre: A Párizsi Kommün száműzöttei Magyarországon 675/IV

684 BAJOMI-LÁZÁIt ENDJÎE II. A Tinayre-család Mint már említettük, Louis Tinayre festő (1861—1941) volt az, aki magyarországi emlékeiben felidézte, hogyan lelt nálunk menedéket Rogeard. De ki ez a Tinayre és hogy került ő maga is ilyen messze hazájától? Mindössze tizenegy éves volt, amikor 1872-ben megérkezett Encsre, ebbe a kis faluba, amely Kassától kb. harminc kilométerre délre fekszik. Egy Adler nevű gazdag földbirtokos család hívta Magyarországra valamilyen svájci ügynökségen keresztül, amely francia nevelőket és tanárokat szerzett az igénylő családoknak. Édesanyjával, három fivérével és húgával került Svájcba, mert Victoire-Marguerite Tinayre itt keresett menedéket a Véres Hét utái Magyarország előtt Mme Tinayre, lánykori nevén Guerrier, 1831.~március 6-án született a Puy-de-Dôme megyei Issoire-ban. Apját, aki egy márki törvénytelen gyermeke volt, egy szerény körülmények között élő molnár nevelte. Részt vett az oroszországi hadjáratban, s mindig Bonaparte odaadó híve maradt. A császár iránti rajongással magyarázható az is, hogy hét gyermeke közül az egyiket Victoirenak („győzelem") keresztelte. Victoire kiválóan végezte tanulmányait, megszerezte tanítónői képesítését, majd tizenhétéves korában Párizsba került, ahol tanúja volt az 1848-as forradalomnak, amely nagy lelkesedéssel töltötte el. 1856 körül feleségül ment a szintén issoire-i Jules Tinayre-hez, egy törékeny alkatú közjegyzői írnokhoz, akit teljesen lehengerelt erős egyéniségével és férfias fellépésével. Victoire Tinayre ízig-vérig vállalkozó szellemű asszony volt. Ellenállhatatlan kíváncsisága vonzotta az egzakt ismeretek ós a társadalomtudományok felé; élénk képzeletét egy rendőrségi jelentés „kalandornak" minősítette.10

Rendkívüli érzékenységével minden igazságos ügyet pártfogolt. Olthatatlan társadalmi, családi és személyes tettvágy fűtötte. Nyugodtan megállapíthatjuk tehát, hogy számos jellemvonásával a kor egy másik kiemelkedő alakjára emlékeztetett: Louise Michelre, akihez egyébként még előnytelen alkatában is hasonlított: nagy fekete szeme, dús göndör hajkoronája ellenére, vonásai annyira markánsak voltak, hogy arcképét nézve nehéz elhinni: valóban nőt ábrázol. . . Jules jómódú cukrász fia volt, s rendelkezett némi vagyonnal. Ezt felesége próbálta gyümölcsöztetni, hála ötleteinek, amelyekben a technikai lelemény emberbaráti indítékokkal párosult. Egy bizonyos Barisse nevű földijének a fura találmányát akarta pénzelni: az illető kisütötte, hogy a kávéházakat zenélő pirofórral kellene ellátni. (A fenséges görög szó egyszerűen gyufatartót jelent. . . ) A vállalkozás természetesen kudarcba fuit ! Victoire Tinayre ingatlanspekulációkkal is megpróbálkozott, amelyekhez az alapötletet a Haussmann prefektus által megkezdett közmunkákkal járó kisajátítások adták. Ne essünk azonban tévedésbe: Tinayre-né nem a nyereségre pályázott, hanem a társadalmi haszonra: a vásárolt telkeken magáninternátusokat akart létesíteni. Többfelé vezetett iskolákat a fővárosban és környékén (Neuilly, Bondy, Noisy-le-Sec). Ebben a tevékenységében segítette legidősebb testvére, Jean Guerrier, az elszánt republikánus, aki 1851 december 10

A nemrég elhunyt Edith Thomas vizsgálta át a prefektúra iratait: vő.: Les Pétroleures. Paris. 1963.