Századok – 1976
Tanulmányok - Nagy Zsuzsa L.: Az Egyesült Államok és a Duna-medence 1919–1938 51/I
68 L. NAGY ZSUZSA Dodd és Messersmith aggodalma jogos volt, de a State Department továbbra is mindent abból a szempontból ítélt meg, elkerülhető-e e réven a háború kitörése. így, noha tisztán látták Ausztria imminens veszélyeztetettségét, az osztrák—német vámunió létrehozását is helyeslőleg vették tudomásul.75 Messersmith már a State Departmentben, valamint Sumner Welles szintén, következetesen igyekeztek felderíteni, hogy az egyes országokat (főleg Magyarországot, Jugoszláviát, Lengyelországot) mennyire penetrálta a náci Németország. Welles megállapította: „ismeretes, hogy a német befolyás nagyon terjed a Duna-medencében, nevezetesen Magyarországon, — ami gazdaságilag egészen érthető, habár ennek méretei alkalmasint a politikát is befolyásolják."76 Messersmith alapos helyzetismerettel rendelkezve jól látta, hogy igen gyenge Románia helyzete, hogy a náci Németország nyomasztó árnyékában roppant nehéz önálló osztrák vagy magyar politikát folytatni. Meg volt azonban győződve arról, hogy hosszabb távon nemcsak az osztrák és a magyar, hanem a csehszlovák politika sem folytatható. Az Egyesült Államok érdekét úgy összegezte, hogy „a törvénytelenség mielőbb végetérjen, ami csak a törvénytisztelő országokkal való összefogásunkkal érhető el a Duna-medencében". Már kevesebb realitása volt annak a koncepciójának, amely a náci nyomástól való megszabadulás lehetőségét abban látta, hogy Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Románia egymáshoz közeledve és együttműködve lépjenek fel. A Duna-medence országainak helyzetét, jövőjét az ismert szólással jellemezte: „They must hang together or they will hang separately (Össze kell tartaniok, ha nem akarnak egyenként elvérezni)."77 A Duna-medence ós benne a Magyarország iránti érdeklődés már csak azért is hasznos volt, mert valamennyire növelte a valóságos információkat e térségről. A State Department egyes referenseitől eltekintve ugyanis még a politizáló közvélemény sem rendelkezett megbízható vagy elegendő ismeretekkel ezekről az országokról.7 8 1937 októberében úgy tűnt, az Egyesült Államok végre a megfigyelésen túlmenő érdeklődést, aktivitást mutat majd Európa ügyei iránt. Roosevelt elnök nagy vihart kiváltó chicagói beszédében az amerikai felelősséget hangsúlyozta egy esetleges háború kitörésében, bírálva ezzel az izolacionista politikát és javasolta „a háborús fertőzés vesztegzár alá helyezését". Ezt követően azonban a Roosevelt elleni támadás oly erős és sokoldalú lett, hogy a tervezett 75 A washingtoni magyar követség, beszámolva a vámunió visszhangjáról, azt írja: „Pesszimizmussal vannak azonban eltelve a távolabbi jövőt illetőleg . . . nem hisznek Ausztria maradandó önállóságában." OL К. 63. KÜM Pol. 82. es. 1936. 10. tét. Észak-Amerika 10. Iktatlan. 1936. júl. 31-i jelentés. 76 OL К. 63. KÜM Pol. 82. es. 1937. 10. tét. Észak-Amerika. 10-7 — 2494. 77 Pelényi János washingtoni követ titkos jelentései 1937. okt. 22-én és 25-én Messersmith-szel folytatott megbeszéléséről. OL К. 63. KÜM Pol. 82. es. 1937. 10. tét. Észak-Amerika 10 — 3424. és 10 — 7 — 3465. 78 H. E. Read new yorki újságíró, aki 1937 tavaszán középeurópai utazást tett és különböző országokban készített interjúkat, Montgomeryhez fordulva így írt: „Az Egyesült Államok, Magyarországgal kapcsolatban, természetesen Horthyra gondol, a nélkül, hogy bármit is tudna róla. Darányinak és Kányának még a nevét sem ismerik." A magyar miniszterelnökkel tervezett interjújában a következő kérdéseket kívánta feltenni: „1. Kíván-e Magyarország egyesülni Ausztriával? 2. Oly mértékben elégedetlen-e jelenlegi határaival, hogy harcolni is kíván ellenük? 3. Kíván-e és szándékozik-e Magyarország légierőt kiépíteni ? 4. Megszűnt-e a magyarországi középosztály, s ha igen, miért ? 5. Tart-e Magyarország egy európai háborútól?" Montgomery Papers, Box 4. Vol. 8. Levélváltás Read és Montgomery között 1937. márc. 18., márc. 25.
