Századok – 1976

Közlemények - Bajomi Lázár Endre: A Párizsi Kommün száműzöttei Magyarországon 675/IV

KÖZLEMÉNYEK Bajomi-Lázár Endre : A Párizsi Kommün száműzöttei Magyarországon A magyar—francia kapcsolatok ismeretlen fejezete A Párizsi Kommün centenáriuma alkalmából méltóképpen ünnepeltük az évfordulót: több tucat könyv és tanulmány, számos cikk jelent meg, kiállításokat és emlékünnepségeket rendeztek. Természetesen ez alkalomból megemlékeztek több magyar kiválóságról, aki részt vett az 1871-es forradalomban, elsősorban Frankel legendás alakjáról, a Kommün kereskedelmi biztosáról és Győrök tüzérparancsnokról, aki vitézül küzdött az issyi erőd védelmében és két ízben is halálra ítélték. Köztudomású az a történelmi tény, hogy az elmúlt évszázadok során Franciaország sokszor haladt a társadalmi progresszió élén, és hogy az emigrációs hullámok általában Franciaország felé irányultak; arról a jelenségről azonban megfeledkeztünk, hogy Magyarország is adott menedéket francia emigránsoknak, őszintén szólva, ki hitte volna, hogy az olyan következetesen liberális országokon kívül, mint Anglia, Belgium vagy Svájc, néhány kommünár éppen Magyarországra menekült, abba az országba, ahol az általános politikai légkör maradibb volt, mint az említett nyugati államokban. A történelem azonban tele van ellentmondásokkal ós váratlan eseménnyel: Ebben a feudális maradványokkal terhelt országban, ahol a hatóságok megbénították az első szakszervezetek működését, perbe fogták az Általános Munkásegylet marxizmushoz közelálló vezetőit, a Kommün néhány menekültje mégis nagy szabadságot élvezett — természetesen azzal a feltétellel, hogy nem kapcsolódik bele a magyarországi munkásmozgalomba. A probléma megértéséhez ismerni kell a történelmi és lélektani körülményeket is: a porosz—francia háborúban Magyarország haladó erői Franciaország pártján álltak, és mint Geréb László leszögezte, a párizsi kommün az egykorú magyar irodalomban című 1951,-es becses művében, ,,a háború kitörésekor az egész sajtó franciabarát volt". 1871-ben pedig a függetlenségi képviselők Irányival az élen, bátran tiltakoztak Franciaország feldarabolása ellen. Ez a lángoló franciabarátság elsősorban a liberális arisztokráciát, a 48 szellemét őrző középrétegeket és a radikális költőket jellemezte, de természetesen kiterjedt a szocialista munkásokra is, miután a francia nép utilaput kötött a Badinguet (III. Napóleon) talpára. Később, a Kommün kikiáltása után egymást követték a tüntetések, amelyeken a magyar munkásság kifejezte szolidaritását párizsi testvéreivel.1 1 A rokonszenv-tüntetésekről, az Elzász-Lotaringia annexiója elleni tiltakozásról Id. S. Vincze Edit tanulmányát: A párizsi kommün hatása a magyarországi munkásmozgalomra. In A párizsi kommün. Akadémiai Kiadó. 1973. — A parlamenti interpellációkról ld. Kemény G. Gábor dolgozatát: Fejezetek a függetlenségi baloldal és kapcsolatai köréből (1864 — 1874). In Az I. Internacionálé és Magyarország. Bp., Kossuth, 1964.