Századok – 1976

Közlemények - Bajomi Lázár Endre: A Párizsi Kommün száműzöttei Magyarországon 675/IV

676 BAJOMI-LÁZÁIt ENDJÎE Az őszinte rokonszenv ellenére a Kommün kiemelkedő szereplői nem Magyarországon kerestek menedéket; a kevésbé ismerteket is — mint azt az alábbiakban látni fogjuk — meglehetősen furcsa körülmények hozták ide. Először lássuk csak, kikről is van szó ! Azokkal a menekültekkel, akik nem itt telepedtek le, pl. Elisée Reclus, nem foglalkozunk, noha több hónapig tartózkodott Magyarországon.2 A nagy földrajztudóst 1861-től kezdve szoros szálak fűzték a de Gérando-családhoz és Kossuthot is meglátogatta Torinóban. A puritán tudós, az elszánt anarchista, a terjedelmes „Egyetemes földrajz" (Géographie Universelle) szerzője, először Svájcban keresett menedéket, ahonnan 1873-ban Erdélybe utazott. Attila de Gérando és az erősen franciabarát, Michelet-vel bensőséges kapcsolatot fenntartó Teleki-család látta vendégül. Reclus paradox helyzetbe került Magyarországon, amikor a Tudományos Akadémia, a konzervatív szellem e fellegvára, kivételes kegyben részesítette, és 1881-ben tagjai közé választotta. I. Auguste Rogeard Magyarország előtt Volt azonban a Kommünnek néhány harcosa, aki évekre telepedett le Magyarországon. Közülük kétségtelenül Louis-Auguste Rogeard alakja a legérdekesebb, aki, bár a Második Császárság alatt állandó újságtéma volt Európaszerte, ma már a feledés homályába merült mind Franciaországban, mind Magyarországon. Alig találunk olyan történeti munkát vagy életrajzi lexikont, amely néhány sort szentelne neki, még ritkábban olyan kiadványt, amely felidézné hosszú magyarországi tartózkodását. Pedig izgalmas egyénisége joggal szerepelhetne akár egy romantikus fordulatokban bővelkedő Hugo-regényben; sőt kissé még az is különös, hogy a mi Jókaink nem tette hősévé . . . De lássuk inkább a tényeket ! Pierre-Auguste Rogeard és Marie-Eulalie Quevanna gyermekeként 1820. április 25-én született Chartres-ban. Az École Normale Supérieure-ön szerzett bölcsészdoktori diplomával középiskolai tanár lett, és pályafutása során igen gyakran változtatott állást, ami valószínűleg kritikus szellemének és mindenfajta fegyelemmel szembenálló, lázadó természetének tudható be. 1842-ben Obernaiban tanított, de innen hamarosan elbocsátották, mivel nem volt hajlandó részt venni a misén. Félévi munkanélküliség után a libourne-i kollégiumban találjuk, majd Blaye-ben, ahol nyelvtant és retorikát tanít. 1846 és 1848 között Angoulême-ban dolgozik, majd valóságos „Tour de France"-a Párizsban ér véget, ahol részt vesz a republikánus megmozdulásokban. Az eredmény a várható: ismét visszaküldik vidékre; először Brive-la-Gaillarde-ban tanít, majd a pau-i gimnáziumban, innen végérvényesen elcsapják, mert 1851 december másodika, vagyis Bonaparte Lajos államcsínye után nem hajlandó felesküdni a bitorlóra. Elbocsátásától kezdve e semmiféle kötöttséget nem tűrő embernek soha többé nem volt állandó állása, egyik napról a másikra élt. Először Párizsban adott órákat, majd átkelt a La Manche csatornán és néhány hónapig a kenti grófságban nevelősködött. Visszatérve Párizsba, mint „szabadúszó tanár" tengődik. Kiterjedt műveltségét, nagy tudását és pezsgő vérmérsékletét a Paul-Louis Courier, Béranger, Louis Blanc és Proudhon szellemi vezetése alatt 2 Róla ld. Bajomi Lázár Endre : Reclus és a magyarok c. cikkét az Élet és Tudomány 1975. dec. 12-i számában.