Századok – 1976
Tanulmányok - Nagy Zsuzsa L.: Az Egyesült Államok és a Duna-medence 1919–1938 51/I
AZ TJSA ÉS A DUNA-MEDENCE 1919-1939 67 Roosevelt elnök másodszori megválasztása 1936-ban megerősítette ugyan pozícióját, de külpolitikai vonatkozásban döntő fordulatot nem hozott.69 A lassan, de biztosan érlelődő változások jeleként azonban — s ez a Dunamedence országaiban feltűnést keltett — Messersmith addigi bécsi követet Roosevelt a State Department egyik osztályának élére állította. Messersmith-t közép-európai, Duna-medencei szakértőnek tartották, egyben az egyik leghatározottabb polgári antifasisztának is.70 Ez a látszólag jelentéktelen személyi változás kifejezte, hogy a State Department fokozottabb figyelmet fordít a Duna-medence térségére. Az amerikai követek ugyanis 1936-tól kezdve mind nagyobb aggodalommal számoltak be az itt növekvő feszültségről, Németország fokozódó katonai készülődéséről, a kisantant államok aggodalmáról a magyarországi fegyverkezés fokozódása miatt, a német—lengyel, a csehszlovák —szovjet közeledésről.7 1 Az amerikai diplomácia fő szempontja a Duna-medence országainak, általános helyzetének megítélésében az volt, mennyire erősödik ott a náci befolyás, illetve mennyire tudnak annak ellentállni az egyes országok. Ilyen szempontból ítélték meg például Gömbös Gyula miniszterelnökségét is, helyeslőleg állapítva meg, hogy nem minden vonatkozásban követi a német belpolitikai intézkedéseket.7 2 Jól látták, hogy az Antikomintern Paktum létrehozása a náci befolyás erősítését célozza s hogy e paktumhoz több Dunamedencei ország is csatlakozni fog.73 Dodd ugyanakkor Berlinből figyelmeztette a State Departmentet, hogy a hallgatás, a passzivitás Hitler támogatását eredményezi. Cordel Hull külügyminiszter azonban még mindig elzárkózott a határozott fellépéstől.7 4 69 Az Egyesült Államok a spanyol polgárháborúban is semleges maradt, s ezzel a fasiszta hatalmakat támogatta (Chambers.- i. m. 423 — 424. Leuchteriburg : i. m. 222 — 225). Vezető politikai személyiségek személy szerint elítélték a fasiszta mészárlásokat (OL К. 63. KÜM Pol. 82. es. 1937. 10. tét. Észak-Amerika 10 — 1689), amerikai önkéntesek harcoltak a köztársaságiak oldalán (Leuchtenburg: i. m. 223). 50 OL К. 63. KÜM Pol. 82. es. 1937. 10. tót. Észak-Amerika 10 — 3424. Messersmith 1934-ig a berlini követség munkatársa, 1934 — 1937-ben bécsi követ volt. 71 Montgomery Papers Box 2. Vol. 3. Montgomery 1936. máj. 16-i beszámolója Közép-Európában, Berlinben tett útja után J. C. Dunn-nek, a State Department nyugateurópai referensének. 72 üo. Box 2. Vol. 4. Levélváltás Montgomery és Rudolf F. Shoenfeld (State Department) között 1935. ápr. 5.—ápr. 7. valamint Montgomery és Messersmith között 1936 januárjában. Shoenfeld ápr. 5-én azt írja többek között: „General Gömbös has apparently played his hand very well and I take it that Count Bethlen is now pretty well relegated to the background." 73 Messersmith szerint: „This movement against Communisme, sponsored by Germany and in which Italy, the Vatican and presumably Japan have now joined, is not a movement against Communism, but the effort of Germany and of the Fascist governments to destroy democracy and to isolate Russia and more indirectly to weaken France and England, so as to give Germany a free hand in Southeastern and Eastern Europe." Messersmith válasza (1936. nov. 24.) Montgomery 1936. nov. 23-i levelére. Montgomery Papers Box 2. Vol. 3. Magyarországnak a paktumhoz való csatlakozása kapcsán a washingtoni visszhangról a magyar követség ezt jelentette: „Benyomásom szerint itteni kormánnyal való jóviszonyunk ezen teherpróbát kiállja, ami elsősorban budapesti amerikai követ loyalis jelentéseinek tudható be." OLK. 63. KÜM Pol. 84. es. 10. tét. 1939. Észak-Amerika 10 — 7 — 271. 7i Kvaöek: i. m. 230. A washingtoni magyar követség viszont rendszeresen és megdöbbenve számol be a State Departmentben tapasztalható náciellenes nézetekről, a Szovjetunió és Sztálin iránti rokonszenvről. OL К. 63. KÜM Pol. 82. es. 1936. 10. tét. Észak-Amerika 10 — 4010. 5*
