Századok – 1976

Tanulmányok - Korom Mihály: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés debreceni ülése és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakítása 641/IV

660 KOROM MIHÁLY gyűlés egyszerűen dekoráció, nem pedig a nemzeti szuverenitás letéteményese. Ez a koncepció nem tudott érvényre jutni. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés az állami főhatalom birtokosának mondotta ki magát. Ezzel jelentékeny mérték­ben elejét vettük annak, hogy Horthyt, vagy valamely állítólagos jogutódját később visszacsempészhessék. De ennél is fontosdbb, hogy esetleges kormány­változás esetén a Nemzetgyűlésnek döntő szava lesz.'4 6 (Kiemelés — KM.) A polgári-konzervatív célkitűzés tehát már a kezdet-kezdetén sem jár­hatott sikerrel. Nem lehetett a demokratikus erők sem állami, sem politikai mozgalmi ellenőrzése alól kivonni a kormányt. Nem lehetett már Magyar­országon a burzsoá és királyi vezetésű román Sanatescu-kormány módjára teremteni végrehajtó hatalmat. Ez elsősorban még nem a hazai demokratikus baloldal mennyiségileg és minőségileg nagyobb erejének a hatása, hanem mindenekelőtt a volt magyar uralkodó körök, osztályok, az egész régi rendszer államgépezetének mélyebb és teljesebb válságában, a felszabadító harcok során bekövetkezett szétesésében és felbomlásában gyökerezett. Mindezekhez hozzájárult az is, hogy a MKP a harc és a küzdelem minden területén és szintjén a fő szervező, mozgató és irányító erőt alkotta. „Túlzás nélkül el lehet mondani — írta Gerő —, hogy a párt az egész politikai élet fő mozgató ereje. A párt kezdeményezésére mindenütt szinte gombamódra keletkeznek a nem­zeti bizottságok, melyek minden esetben a Kommunista Párt akcióprogramját fogadják alapul saját programjuk kidolgozásánál."4 7 Az új, demokratikus hatalom megteremtésének fenti módjához és kereté­hez tehát jó hátterül szolgált az a körülmény, hogy a háborús politika és a katonai vereségek következményeként Magyarországon is megindult válság 1944 második felére uralmi, politikai válsággá szélesedett, majd a felszabadító harcok hatására és nyomán forradalmi válsággá mélyült. Ez a kezdődő forra­dalmi válság a felszabadított területeken az év végén forradalmi tevékeny­ségbe is átcsapott és a hatalomból való részesedésért, az antifasiszta és német­ellenes feladatok mellett, az ország demokratikus átalakítása céljának kitűzé­séért és megkezdéséért is folyt. Tehát a válság mélyülése, a demokratikus népi erők harckészségének kialakulása és növekedése időszakában jött létre Debre­cenben az új, demokratikus magyar hatalom, amely egyben a munkásságnak és a parasztságnak a hatalomban való részesedése formájában a forradalmi tett első, egyelőre még csak az ország kisebb felére szóló hatáskörrel, de orszá­gos jelentőséggel bíró egyik leglényegesebb eredménye is volt. A válság további mélyülésének kedvező hatása a népi erők számára a hatalom felső szintjére vonatkozóan ugyan az ország fővárosának, Budapestnek és a nógrádi, vala­mint a borsodi bánya- és iparvidéknek a teljes felszabadulásáig fokozódott, azonban nem jelentette ez azt, hogy az idő előrehaladásával és a felszabadítás területi teljessé válásával párhuzamosan ez a tendencia feltétlenül meg is marad. Ellenkezőleg, 1945 késő tavaszától a válság további mélyülésé­nek a tendenciája megtorpant és ezzel együtt a Dunántúl nagyobb nyugati részében nem is száguldott végig annak az erőteljes népmozgalomnak a kibontakozása, amely az ország keleti felét, a fővárost és környékét is jel­lemezte. Az ideiglenes kormány létrejöttének e kedvező körülményei ellenére sem állíthatjuk, hogy az már teljes egészében a MNFF kormánya volt, és hogy 46 PI. Arch. 274 — 7/13. Gerő Ernő 1944. dec. 28-i levele Rákosinak. 47 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents