Századok – 1976
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés debreceni ülése és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakítása 641/IV
AZ IDEIGLENES NEMZETGYŰLÉS ÜLÉSE 659 ben cselekvően bevonni a nemzeti egységfrontba, részben pedig legalább semlegesíteni őket, mint pl. Bethlen Istvánt és követőit. Mindez azonban nem jelentette, hogy a munkásosztálynak, a dolgozó osztályoknak nem lett volna befolyásuk a kormányban és a kormányra, nem lettek volna részesei kezdettől fogva a hatalomnak is. A nemzeti összefogás felölelte a munkásságot, az egész parasztságot, az értelmiség és a kispolgárság jelentősebb részét, a polgárság, a burzsoázia és más birtokos rétegek komoly hányadát, sőt még a régi állami apparátus és a felső vezető körök egy részét is. Magyarországon az ideiglenes kormány támaszát jelentő összefogás szélesebb osztálybázisú volt, mint pl. a bolgár Hazafias Arcvonal, vagy a jugoszláv Népfelszabadító Front. De ez a sokrétű osztály-bázis nem az erő jele, hanem a gyengeség következményeként kialakult kényszerhelyzet eredménye volt. Benne ugyanakkor, legális kialakulása kezdetétől fogva, 1944 novemberdecember elejétől, — szemben pl. a romániai legszélesebb összefogással 1944 második felében — a legfontosabb erőt, a hegemóniát, pártjai és szervezetei, elsősorban az MKP útján egyre jobban kezébe vevő munkásosztály alkotta. Ezért nem helyes az a beállítás, mintha az ideiglenes kormány a MNFF-tól külön álló szerv, az átállt horthysta katonatisztek és a volt fegyverszüneti bizottság bevonásával a nagyhatalmak által Moszkvában létrehozott képződmény lett volna.45 Nemzetközi követelmények ugyan több dolgot körülhatároltak, de ezek között nemcsak a horthysta tábornokok bevonása szerepelt, hanem a kommunisták és más valóban demokratikus erők bevonása is. Különösen az utóbbiakat és valamennyi összefogását éppen a MNFF-nak és pártjainak a tevékenysége biztosította. Ennek lett az eredménye az, hogy az ideiglenes kormány minisztereinek a többsége, 12-ből 8 a MNFF pártjaiból került ki. Tehát a kormány a MNFF-tól nem különálló szerv, ennek és az Ideiglenes Nemzetgyűlés alkotó erőinek nem ellentéte, hanem többségében azokkal azonos, azokra támaszkodó testület volt. Az ideiglenes kormánynak ez a MNFF-hoz közvetlenül is kapcsolódó, abból és a nemzetgyűlésből kinövő s mindkét demokratikus és baloldali többségű szervezetre nemcsak támaszkodó, hanem azok ellenőrzése alatt is álló helyzete volt az egyik leglényegesebb sajátossága. A benne helyet foglaló, a polgári és konzervatív horthysta erőkkel azonos számú baloldali miniszter tevékenysége mellett, elsősorban ezeken a közvetlenül és közvetett utakon érvényesülhetett a munkásosztály vezető szerepe, a kommunisták kezdeményező és az alapkérdéseket érintő, irányító tevékenysége rögtön a megalakulásától kezdve. Teljes joggal írta tehát Gerő Ernő ezekről a kérdésekről 1944. december 28-án a következőket: „A nemzetgyűlés kétségtelenül sokkal baloldalibb, mint a kormány. Azonban a kormányban helyes és ügyes politikával szintén biztosítani lehet a többséget egy őszinte szovjetbarát és valóban demokratikus politika számára... A jobboldali elemek úgy képzelték a dolgot, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek csak egyetlen feladata lesz: megalakítani az Ideiglenes Nemzeti Kormányt s ezzel feloszlik és többé nem ül össze. Az ő elképzelésük szerint (ilyen nézeteket vallott pl. dr. Vásáry István, továbbá a kormány katonai tagjai), az Ideiglenes Nemzet-15 Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944—1947 című kandidátusi disszertációjában pl. a következőket írta: „Nem a Magyar Front alakított kormányt, hanem az átállt horthysta katonatisztek s a fegyverszüneti bizottság tagjainak bevonásával a nagyhatalmak iniciativájának megfelelően Moszkvában állították össze az új kabinet listáját." 33.
