Századok – 1976

Tanulmányok - Korom Mihály: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés debreceni ülése és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakítása 641/IV

658 KOROM MIHÁLY szállása nem leplezetlenül nyílt formáinak, és a sajátos magyar fasizmusnak a reájuk is gyakorolt negatív hatása lehet. Ez pedig az, hogy a magyar demokratikus népi erők harci készsége ebben az időben, úgy tűnik, mintha jobban megnyilvánult volna a feudális maradványokba oltott horthysta társadalmigazdasági reakció és a szolgabírói államhatalmi rendszer ellen a földért, a demokratikus jogokért, a gazdasági és szociális igazságtalanságok megszüntetéséért való harcban, mint a hazai, ill. hitlerista fasizmus elleni küzdelemben. Mindezt bonyolította a volt kizsákmányoltak egyrésze vonatkozásában az első magyar proletárdiktatúra nem helyesen értelmezett öröksége is. Ti. az, hogy az adott körülményektől függetlenül azonnal proletárdiktatúrát kell létrehozni Magyarországon. Mindez megnehezítette egy kicsit a németellenes és antifasiszta harc kibontakozását. Azonban ezeknek a közvetlen forradalmi osztálycéloknak a megvalósításához is elengedhetetlen volt előbb a nemzeti függetlenség ós a fasiszta uralom alóli felszabadulás kivívása. Tehát a társadalmi-gazdasági reakció elleni és a demokratizálásért folyó harcot is alá kellett rendelni ezeknek az adott viszonyok közötti közvetlen fő feladatoknak. A kettős harc együttes megvívásához a magyar demokratikus és népi erők magukban nem voltak elég erősek. Azok egy részéhez, különösen a közvetlenül a szocialista hatalomért vívandó harchoz, nem is kapták volna még meg a nép többségének a támogatását sem. így a belső erőviszonyok következtében más politikát, mint a legszélesebb nemzeti összefogás politikáját, nem lehetett reálisan kitűzni. Ugyanez mondható el a nemzetközi antifasiszta harc követelményeiről is, még a Szovjetunió vonatkozásában is. Az antifasiszta nagyhatalmak közül nemcsak a nyugatiak miatt nem lehetett közvetlenül szocialista vagy forradalmi demokratikus feladatok azonnali radikális megoldásába kezdeni, hanem a Szovjetunió háborús célkitűzése, politikája sem támogathatott ilyen programot mindaddig, amíg hadseregei a negyedik éve folyó nehéz küzdelemben, most már Magyarországon is, súlyos áldozatokat hozva vívták harcukat a magyar és a nemzetközi fasizmus erői ellen. Csak természetes, hogy erről az oldalról abból az okból is igényelték egy új, a másik Magyarország hozzájárulását a fasizmus szétzúzásához, hogy ezzel meggyorsítsák annak a bukását és a saját ós valamennyi nép áldozatát és veszteségét csökkentsók. Viszont ez a lehető leggyorsabban és leghatásosabban az országban csak a legszélesebb nemzeti összefogással volt elérhető. Más politika sikeres folytatását sem a külső, sem pedig a belső erőviszonyok és érdekek nem tették lehetővé. Mindez pedig azt jelentette, hogy a belső társadalmi-gazdasági reakció ellen, a régi rendszer demokratikus átalakításáért, a földért stb. folytatandó osztályküzdelmet úgy kellett programba venni és megindítani az első periódusban - ami nélkül viszont a demokratikus népi erőket nehezen lehetett volna együttműködésre bírni —, hogy az ne taszítsa el, hanem ellenkezőleg, próbálja megnyerni, vagy legalább semlegesíteni azokat a németellenes, de nem demokrata csoportokat, amelyek a nemzeti függetlenségi harcban úgy ahogy esetleg még hajlandók részt venni. Ennek a próbálkozásnak felelt meg az ideiglenes magyar kormány összetétele a megalakuláskor. Sem a tábornok miniszterelnökre, Miklós Bélára, sem Vörös Jánosra, de még kevésbé Faraghó Gáborra, a volt csendőrségi felügyelőre, vagy akár gróf Teleki Gézára nem lehetett ráfogni, hogy a társadalmi haladás, a demokrácia harcosa lett volna. Mégis a vizsgált okok miatt helyes volt még ezeket az embereket is, és rajtuk keresztül a mögöttük álló társadalmi erőket is, rész-