Századok – 1976
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés debreceni ülése és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakítása 641/IV
648 KOROM MIHÁLY világháború közötti rendszerhez. A szovjet fél elsősorban ezért szorgalmazta Szentpóteri Kun professzor megválasztását a reprezentatív elnöki pozícióra. Ezt a szovjet álláspontot az emigrációból hazaérkezett magyar kommunisták teljes erővel támogatták. Igen ám, de úgy tűnik, hogy a fenti álláspont kialakítói, elsősorban a magyar kommunisták, nem ismerték eléggé a hazai politikai életet. Talán ezért történt az, hogy lebecsülték annak erejét, önállóságát, és egy olyan javaslatot próbáltak elfogadtatni, amely csak a nemzetközi követelményeket vette figyelembe, a már megerősödött belső demokratikus erők igényeit pedig nem. Szentpéteri Kun Béla pedig igaz, hogy a fenti nemzetközi igényeknek megfelelt, de ugyanakkor hírhedten reakciós professzor is volt Debrecenben, aki több évtizeden keresztül a helyi politikai életben mindig a jobboldal biztos bázisa volt a demokratikus vagy baloldali pártokkal és szervezetekkel szemben. „Szentpéteri Kun Béla, ha az országos politikai mozgalmakban nem is — írta róla 1955-ben Révész Imre református püspök —, de a helyiekben meglehetősen nagy szerepet vitt az elmúlt évtizedek folyamán, mint Tisza Istvánnak, majd Bethlen Istvánnak exponált híve; többször volt képviselőválasztási elnök s ily minőségében a baloldali pártok embereiben nem hagyott jó emlékeket maga után."18 Hasonló véleményt írt le nevezett közéleti és politikai múltjáról egy másik, őt szintén jól ismerő személy, a nemzetgyűlés munkájában kisgazdapárti képviselőként résztvevő későbbi egyetemi tanár, Juhász Géza is. A szóban forgó személyre vonatkozó javaslat ismertetése után a következőket írta: ,,Hiba csupán annyi csúszott a számításba, hogy Szentpéteri professzor csak volt baloldali; a debreceniek akkora indulattal leplezték le megalkuvását — pártkülönbség nélkül —, hogy önként visszalépett."1 7 Szentpóteri Kun professzornak ez a korábbi jobboldali magatartása érthetővé teszi, hogy — valóban pártkülönbség nélkül — miért utasították el megválasztását a helyi demokratikus és népi forradalmi erők. Ennek az elutasításnak azonban, túl magán a tényen, még két irányú jelentősége van. Az egyik az, hogy megmutatta: a magyar demokratikus baloldali erők rendelkeztek elég energiával már ahhoz, hogy olyan vezetőket válasszanak, akiket mind a múltjuk, mind pedig a haladó nemzeti ós népi erőkhöz való viszonyuk, céljuk erre alkalmassá is tesz. Másrészt a vitának és eredményének olyan jelentősége is volt — jegyezte meg az előbb idézett Juhász Géza —, ,,hogy nyomban meggyőzte a jelenlevőket arról, hogy itt nem valami diktátumnak a szimpla elfogadásáról van szó, itt igenis meg lehet vitatni a javaslatokat, el lehet őket fogadni, vagy lehet őket visszautasítani".1 8 Ez különösen akkor hatott igen pozitívan a képviselőkre és az egész kibontakozó politikai életre, amikor a küldöttek Szentpéteri Kunt elutasító állásfoglalása hatására az Előkészítő Bizottság szervezői a reá vonatkozó javaslatukat minden további nélkül visszavonták és a képviselők egy részének új javaslatát mind ők, mind pedig a szovjet megbízottak, vonakodás nélkül magukévá tették, és támogatták is. Gerő Ernő e kérdésre így emlékezett vissza: „Amikor Sz. Kun Bélával szemben megmutatkozott az ellenállás, akkor a miskolci küldöttség Zsedényi Béla jogakadémiai tanárt javasolta, akit hitlerellenesként és liberális felfogásuként jellemezett. Ekkor visszavontuk a Szentpéteri Kun Bélára vonatkozó javas-16 Révész Imre: i.m. 146. 17 A szabadság hajnalán. Kossuth. 1965. 111. 18 Uo. MR. Aroh. D/2300/72.
