Századok – 1976

Tanulmányok - Nagy Zsuzsa L.: Az Egyesült Államok és a Duna-medence 1919–1938 51/I

Az TJ8A ÉS A DUNA-MEDENCE 1919-1939 65 Az amerikai közvélemény a Kongresszus mögött állt. A „tartsuk távol Amerikát a háborútól" felfogás képviselői rendkívüli támogatást kaptak attól a szenátusi bizottságtól, amely az első világháború során hadiszállításokkal szerzett jövedelmek, illetve az Egyesült Államok 1917-es hadbalépése ügyében folytatott vizsgálatot. Azl935-ben benyújtott jelentés nyomán „sokamerikai jutott arra a meggyőződésre, hogy 1914—1917-ben a bankárok és munició-gyárosok — a »halál-kereskedők« — vitték bele az Egyesült Államokat a háborúba."5

6 Ezzel egyidőben viszont az elnök valamint közvetlen munkatársai a State Departmentben nemcsak általában Európa ügyeiben, hanem a Dunamedence vonatkozásában is arra törekedtek, hogy lépést tartsanak az eseményekkel, korrekt információkat kapjanak az egyes országok helyzetéről, különösen pedig Németországhoz való viszonyukról, a német befolyás Dunamedencei alakulásáról. Ebből következően különös érdeklődés mutatkozott Ausztria, valamint a sajátos helyet elfoglaló és külpolitikai vonatkozásban sem teljesen egyértelmű magatartást tanúsító Magyarország iránt.57

Hangsúlyozni kell azonban, hogy csak informatív érdeklődésről volt szó, mert ez időben az amerikai diplomácia aktivitása elsősorban Latin-Amerikában mutatkozott. Ausztriára a figyelmet az 1934-es események, Németország Anschluss terve irányította. William Dodd, az Egyesült Államok berlini követe többször felhívta Washington figyelmét arra, már ezt megelőzően is, hogy Hitler terve „annektálni a korridor és Csehszlovákia egy részét, valamint egész Ausztriát."58 Dollfuss meggyilkolása mély hatást tett az amerikai közvéleményre, megerősítette a Hitler-ellenes hangulatot. A State Department azonban nem látott akut veszélyt, Erancia- és Olaszország Anschluss-ellenes magatartását elégségesnek ítélte újabb agresszív lépések elhárítására.5

9 Magyarország a marseille-i kettős gyilkosság révén került előtérbe. A Magyarországra vonatkozó, a budapesti amerikai követtől, J. E. Montgomerytől származó beszámolókkal azonban legfeljebb a magyar kormány lehetett elégedett. Montgomery ugyanis, mint azt Kánya Kálmán külügyminiszter megállapította, „a marsaille-i merénylettel kapcsolatban a kisentente által ellenünk indított politikai akció során nemcsak kormányánál exponálta magát érdekünkben, hanem az amerikai sajtó kedvező hangolására is mindent elkövetett".60

Montgomery információi szinte kizárólagosan 56 perr

e

i:

m. 615. 57

A Duna-medence iránt mutatkozó érdeklődés jele és az amerikai—lengyel kapcsolatok következménye is, hogy 1932-ben McArthur vezérkari főnök vezetésével magasrangú katonai szakértők látogatnak Varsóba. OL К. 63. KÜM Pol. 81. es. 1932. 10. tét. Észak-Amerika 10 — 24 — 2176. 58 Ambassador Dodd's Diary. 126. 59

így értelmezte az amerikai magatartást és reakciót a washingtoni magyar követség: OL К. 63. KÜM Pol. 81. es. 1934. 10. tét. Észak-Amerika 10-iktatlan. 1934. júl. 31-i jelentés. E szerint: ,,.... a State Department minden alkalommal utal ismeretes benemavatkozási politikára, mely nem engedi a tisztán európai problémákba való elegyedést; a válságot csakis a háború illetve a béke szempontjából nézik . . ." 60

Montgomery 1933 — 1941 között volt budapesti követ. Korábban nem teljesített diplomáciai szolgálatot. Élményeit összegező, korábban említett könyve sokkal kevésbé használható, mint irathagyatéka. OL К. 63. KÜM Pol. 81. es. 1934. 10. tét. Észak-Amerika 10 — 7 — 6869. A magyar kormány elismeréséről ld. még: Garrel G. Ackerson 1936. aug. 24-i levelét Montgomeryhez. Yale University Library. Historical Manuscripts Division. Montgomery Papers (a továbbiakban Montgomery Papers). Box 2. Vol. 3. 6 Századok 1976/1