Századok – 1976
Tanulmányok - Nagy Zsuzsa L.: Az Egyesült Államok és a Duna-medence 1919–1938 51/I
Az TJ8A ÉS A DUNA-MEDENCE 1919-1939 63 Az amerikai gazdasági és társadalmi válság megoldása egyelőre minden kérdést háttérbe szorított és meghatározta az Egyesült Államok nemzetközi kapcsolatait. Ezt tanúsította az 1933-as londoni világgazdasági konferencia kimenetele is.4 7 A hangsúlyozott elzárkózás ellenére azonban már a 30-as évek elején több jel mutatta, hogy az amerikai külpolitikában valami mégis változóban van. Á legjelentősebb új jelenség ebben az összefüggésben az amerikai—szovjet diplomáciai kapcsolatok felvétele, a Szovjetunió elismerése volt. A gazdasági válság szükségszerűen növelte az érdeklődést a hatalmas lehetőségeket magában rejtő Szovjetunió iránt, de szerepet játszott a mindkét államot érintő, Ázsiában növekvő japán aktivitás is.4 8 A náci Németország gazdasági és politikai aktivizálódásával az egész békerendszer napirendre került, megnőtt a háború veszélye. A 30-as évek nyugati politikája a párizskörnyéki békék korrigálásával, engedményekkel igyekezett csillapítani a hitleri birodalom étvágyát és elodázni az újabb háború kitörését.4 9 Miután Németország „természetes" érdeklődését a nyugati nagyhatalmak tudatosan Európa keleti része felé szorították, szükségszerűen kerültek előtérbe a Duna-medence országai, azok jövője. A 30-as évek Európája olyan feszültségeket, konfliktusokat teremtett, amelyeknek — szemben a 20-as években keletkezett problémákkal — nem helyi, hanem nemzetközi jelentőségük volt. Ezekkel kapcsolatban az Egyesült Államoknak is állást kellett foglalnia. Annak ellenére, hogy az amerikai politikai izolacionizmus a 30-as években is érvényesült, mégis azt lehet megállapítani, hogy az amerikai diplomácia a korábbinál nagyobb érdeklődést mutatott a Duna-medence helyzete, szélesebb keretben az európai béke fenntartásának lehetősége iránt. Mivel a 20-as években az amerikai külpolitika vezető személyiségei magával a békerendszer értékelésével nem foglalkoztak, illetve a status quot érinthetetlennek tekintették, óriási feltűnést keltett 1931-ben, éppen a franciaamerikai tárgyalások idején William Borah szenátornak egy sajtóinterjúja. Borah a nemzetközi helyzetről szólva kifejtette azt a véleményét, hogy a párizskörnyéki békék revízióra szorulnak, mert súlyos konfliktusok forrásai lehetnek. A nyilatkozat pánikot idézett elő a kisantant országok diplomáciai köreiben, egymást követtéka tiltakozások, jóllehet az Egyesült Államoknak sem ekkor, sem később nem állt szándékában semmiféle ilyen irányú kezdeményezés.50 Roosevelt- ad m in i sz tr ác i ó külpolitikájának alakulását, változását, Roosevelt személyes törekvéseit Ránki: A második világháború története c. munkája elemzi részletesen. 47 William E. Leuchtenburg : Franklin D. Roosevelt and the New Deal. New York — Evanston—London 1963. 200—203, arra is rámutat, hogy „the collapse of the conference sapped the morale of the democratic opponents of fascism", míg Hjalmar Schacht szerint Roosevelt és a nácik azonos felfogást vallanak: „Take your economic fate in your own hands" uo. 203. Ez utóbbi megállapítás legalábbis erős túlzás volt. Ld. még: OL К. 63. KÜM. Pol. 81. es. 1933. 10. tét Észak-Amerika 10 — 916. 1933. márc. 6-i jelentés. 48 Az első moszkvai követ az a W. C. Bullitt lett, aki annak idején Wilson elnök megbízásából tárgyalt Leninnel. Ferrel: i. m. 696 — 598. Chambers : i. m. 302. 49 A békéltető politikára: Arnold Offner: American Appeasement. Cambridge, Mass. 1969. Ld. még: H. Haraszti Éva: Szerződésszegők. Az angol—német flottaegyezmény, 1935 június. Bp. 1972. Értekezések a történeti tudományok köréből. 61. 60 OL К. 63. KÜM Pol. 81. es. 1931. 10. tét. Észak-Amerika 10-24. 1932. 10-383. Az a gondolat, hogy a békerendszer egyes döntései igazságtalanok voltak, más politikai személyiségeknél és évekkel később is felbukkant: Leuchtenburg : i. m. 198.
