Századok – 1976
Tanulmányok - Nagy Zsuzsa L.: Az Egyesült Államok és a Duna-medence 1919–1938 51/I
62 L. NAGY ZSUZSA Végső fokon tehát az mondható, hogy az Egyesült Államok európai politikája, magatartása sem gazdasági, sem politikai tekintetben nem elégítette ki a Duna-medence országait. Az amerikai tőke nem áramlott e térségbe korlátlanul, a kölcsönök törlesztése terén az Egyesült Államok egyáltalán nem mutatkozott nagyvonalúnak. A politikai izolacionizmus miatt a kisantant országok sem számíthattak nagyobb megértésre és támogatásra, mint a revíziót kívánó hivatalos magyar politika. Az 1930-as évek A „nagy depresszió" gazdasági és nemzetközi-politikai következményei oly ismertek, hogy itt beérhetjük a témánkkal kapcsolatos néhány változás említésével. A gazdasági válság szükségszerűen keményen sújtotta a Duna-medence országait. Az új helyzetben ismételten és a korábbinál kiélezettebb formában került napirendre az Egyesült Államok esedékes kölcsöneinek visszafizetése. A térség országai képtelenek voltak kötelezettségeiknek eleget tenni, illetve a nehézségekre hivatkozva megtagadták a törlesztések fizetését.4 3 Az Egyesült Államok és a Duna-medence országai között már nem sikerült úgy felvirágoztatni a gazdasági kapcsolatokat, mint amilyenek azok a 20-as években voltak. Lengyelország, Csehszlovákia s részben Áusztria azonban még igen jelentős, Románia, Magyarország már szerényebb, míg Jugoszlávia a leggyengébb gazdasági szálakkal kötődött az Egyesült Államokhoz. Az új helyzet jellemzője az lett, hogy a hitleri Németország a maga „életterének" tekintve a Duna-medencét, rohamos gyorsasággal növelte ott gazdasági befolyását.44 A válság amerikai következményeként 1933-ban megtört a Republikánus Párt tíz esztendős uralma. Abban az évben, amikor Németországban Hitler lett kancellár, az Egyesült Államok elnöki székét Roosevelt foglalta el.4 5 Roosevelt, a demokrata hagyományok szellemében az amerikai külpolitika „internacionalista" vonalát képviselte szemben az „izolacionista" csoporttal. Széles nemzetközi kapcsolatokra törekedett, de kezét megkötötte a válság valamint a közvélemény, a Kongresszus, a szenátus még hagyományos izolacionista álláspontja. Á 30-as évek első felében a külpolitika alárendelődött a belső gazdasági és szociális reformoknak: Roosevelt is az európai ügyektől való elzárkózás mellett nyilatkozott. Lényeges változás az amerikai külpolitikában csak évek múltán következett be.4 6 43 Berend—Ránki: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése 263 — 289. Gajanova: i. m. 286 — 287. The Fate of East Central Europe II. fej. OL К. 63. KÜM Pol. 81. es. 10. tét. 1932. Észak-Amerika. 10 — 7 — 2208, 10 — 230. 44 Berend—Ránki: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése 294 — 308.Juhász: i.m. 138. The Fate of East Central Europe 45 — 46. Renouvin: i.m. VIII. 13 —14, 17 —20. 45 A magyar követség, beszámolva az elnökválasztásról, így jellemezte az új elnököt: „egy sok tekintetben demagógnak nevezhető jelölt került az Egyesült Államok elnöki székébe". Hozzáteszi még: „Szovjetoroszország valószínű elismerése az új kormány részéről szintén aggályos tünet." OL К. 63. KÜM Pol. 81. св. 1932. 10. tét. Észak-Amerika. 10—1609. 46 F err el: i. m. 593. Chambers: i. m. 461—463. Dulles: i. m. 168 — 169. Az izolacionizmus lazításának megvoltak az előzményei a Hoover-adminisztráció utolsó éveiben. Ld.: Basil Rauch: The History of the New Deal. New York 1963. 140 — 141. A
