Századok – 1976
Tanulmányok - Nagy Zsuzsa L.: Az Egyesült Államok és a Duna-medence 1919–1938 51/I
AZ USA ÉS A DUNA-MEDENCE 1Й19-1939 61 Csalódik Benes és Masaryk is, amikor a prágai illetve a londoni amerikai követnél sürgeti az Egyesült Államok ellenlépéseit 1926-ban a német—szovjet együttműködés várható következményeinek elhárítására. Hiába vázolja fel Benes egy német—szovjet—török blokk jövőbeni lehetőségét, hozzátéve, hogy ehhez majd csatlakozni fog Ausztria és Magyarország is. Az amerikai diplomácia meg van győződve arról, hogy a status quot nem fenyegeti veszély és Németország nem sérti meg Locarno szellemét.40 Az Egyesült Államok a 20-as évek Európájában csupán vagy elsősorban gazdasági problémákat látott. Ezek megoldásában — különleges helyzeténél fogva — olyan módszereket, eszközöket alkalmazott és fogadtatott el partnereivel, amelyek az amerikai érdekeknek legjobban megfeleltek. Mindazok a politikai aggodalmak, amelyek az európai, benne a német gazdasági rekonstrukcióval kapcsolatban elsősorban Franciaországban és a kisantant államokban felmerültek, jóformán semmiféle visszhangot nem váltottak ki a State Departmentben. Az említett országok a gazdasági kérdéseket is politikai szempontból, a status quo fenntartásának szempontjából ítélték meg. A kontinensen elsősorban azt érzékelték, hogy az Egyesült Államok veszélyesen nagy mértékű befolyást gyakorol Európa sorsára, ugyanakkor a status quot potenciálisan fenyegető veszély elhárításában nem hajlandó együttműködni európai partnereivel. Nem véletlen, hogy a 20-as évek második felében születnek meg Európában azok a koncepciók, amelyek két irányból látják veszélyeztetve az európai kontinens korábbi nemzetközi, politikai és gazdasági vezető szerepét: az Egyesült Államok és a Szovjetunió oldaláról. Az egységes Európa, az „egye-1 sült Európa" gondolata, mint védekezés az „amerikanizálódás" és a „bolsevizálódás" ellen — a 20-as évek második felének terméke. Ezeket a terveket, elképzeléseket ösztönözte az a tény, hogy az Egyesült Államok határozottan elhárított minden olyan javaslatot, amely garanciális szerződéssel valamely európai államhoz kötötte volna. így F. B. Kellogg külügyminiszter Briand 1927-es javaslatát 1928-ra kitágította a párizsi egyezménnyé: a kétoldalú szerződési javaslatból nemzetközi paktum lett. A Kongresszus vitájában az egyik szenátor így jellemezte a szerződést: ,,it was an international kiss."41 Ennek ellenére az Egyesült Államok e paktum szelleméhez tartotta magát sőt, kiegészítette azt a Hoover-doktrinával. Ez különösen élénken foglalkoztatta a magyar diplomáciát, mivel így az amerikai politika minden a paktummal ellentétben álló nemzetközi változást, elsősorban természetesen területit, elfogadhatatlannak ítélt, nem volt hajlandó elismerni.4 2 40 Oajanova: i. m. 205 — 207. 41 A francia javaslat elhárításában és átalakításában F. B. Kelloggot aktívan és találékonyan támogatta Borah szenátor. Ferrel: i. m. 565 — 567. BaiUy : i. m. 707 — 709. Chambers : i. m. 305. Renouvin: i. m. VII. 342 — 343. Az idézet helye: Ferrel: i. m. 567. Briand 1929-es javaslatára: Renouvin: i. m. VII. 343 — 344. Dulles: i. m. 141 —143. A gondolat európai polgári körökben való népszerűségére: L. Nagy Zsuzsa: A szabadkőműves mozgalom szerepe a két világháború között. Századok, 1973. 2. sz. 365 — 366. 42 A washingtoni magyar követség beszámolt Budapestnek Stimson 1932. aug. 8-i beszédéről. Ebben az amerikai külügyminiszter — a jelentés szerint — kijelentette: „bárminemű változás a nemzetközi helyzetben, mely ellentétben áll ezen paktum szellemével, nem fog elismerést nyerni az Egyesült Államok részéről." Viszont joggal mutatott rá a követség arra is, hogy ez esetben elsősorban Japánra célzott. OL. К. 63. KÜM Pol. 81. es. 1932. 10. tét. Észak-Amerika. 10 — 2010. Hasonló tárgyban még: 10-1340.
