Századok – 1976

Tanulmányok - Nagy Zsuzsa L.: Az Egyesült Államok és a Duna-medence 1919–1938 51/I

56 L. NAGY ZSUZSA szálak voltak a háború idején folyósított amerikai kölcsönök és hitelek, a háborút követő segély-program befektetései, a jóvátétel ügye és végül azok a lehetőségek, amelyeket az európai gazdasági újjáépítés és konszolidáció kínált az amerikai tőkének.1 6 Európa gazdasági rekonstrukciója messzemenően többet jelentett, mint gazdasági ügyletet. Az egyes nemzetgazdaságok talpraállásának módja és üteme, valamint a gazdasági megerősödés kihatása az erőviszonyok alakulására már politikai kérdés volt. A német gazdaság helyreállítása a legközvetlenebbül befolyásolta a Duna-medence sorsát is. A 20-as évek fő kérdésének, a gazda­sági rekonstrukció kérdésének összefüggésében lehetetlen nem gondolni arra a sokkal későbbi beszélgetésre, amely Sumner Welles amerikai külügyminiszter és a washingtoni magyar követ, Pelényi János, között zajlott le. Welles azt a véleményét fejtette ki Németország vonatkozásában, hogy a gazdasági befo­lyás egy bizonyos határon túl már politikai következményeket von maga után.17 Az első világháború után az Egyesült Államok külföldi követelése meg­haladta a 10 milliárd dollárt, ami abban az időben fantasztikusan nagy összeg­nek számított. A kölcsöntörlesztés összekapcsolódott a jóvátétel fizetésével, illetve behajtásával és hosszú éveken át tartó viták, tárgyalások témája lett, kiélezve az Egyesült Államok és mindenekelőtt Franciaország, kevésbé Anglia ellentéteit. A probléma horderejét mutatta, hogy 1922-ben a Kongresszus felállította a World War Foreign Debt Commission-t (Világháborús Adosságok Bizottsága).18 Európa gazdasági életének normalizálása, gazdasági egyensúlyának hely­reállítása az Egyesült Államok nélkül nem volt megoldható. A Dawes-terv, majd a Young-terv létrejöttének, végrehajtásának ismert körülményei ezt mindennél jobban mutatták.1 9 Amerikai részről akkor is, azóta is gyakran hangsúlyozzák, különösen a Dawes-terv vonatkozásában, hogy ahhoz hivatalosan nem volt köze az Egye­sült Államoknak, az amerikai kormánynak. Coolidge elnök 1924-es kongresz­szusi üzenete azonban rávilágít a Dawes-terv nagyon is kormányszintű jelen­tőségére, egyben az amerikai külpolitika értékelését is adva: ,,Az elmúlt tizen­két év folyamán egyetlen periódusban sem voltak olyan jók nemzetközi kapcsolataink, mint manapság. . . Kormányunk álláspontjának, amelyet az európai jóvátételek rendezése ügyében kialakított és képvisel, s amelynek lényege, hogy ez nem politikai, hanem üzleti kérdés, helyességét a bekövet­kezett eredmények igazolták. . . Nagyon jóleső érzéssel nézünk Európa talpra­állításának reményteli folyamata elé, amely a Dawes-terv révén megy végbe... "20 16 „Les industriels, les agriculteurs et les banquiers américains ne peuvent pas se desinteresser des marchés européens — ni les contribuables américains du réglement des dettes interalliés." Renouvin: i. m. VII. 242. 17 OL К. 63. KÜM Pol. 82. es. 1937. 10. tét. Észak-Amerika. 10—7 — 2494. 1937. júl. 9-i jelentés. 18 Chambers: i. m. 303. Ranouvin: i. m. VII. 348. Zsigmond: i. m. 89—114. 19 Ferr el: i. m. 660—662. Chambers: i. m. 146—147, 325—326. Bailey: i. m. 703. Zsigmond: i. m. 384—414. Ld. még: G. Andrejev: Eksport amerikanskovo kapitala. Moszkva 1957. Raymond F. Mikeseil: The United States' Economic Policy and Inter­national Relations. New York 1952. 20 PRFRUS 1924. I. XIX—XX. Az elnök elmondta még: „About $ 12,000,000,000 is due to our Government from abroad, mostly from European Governments. Great Britain, Finland, Hungary, Lithuania and Poland have negotiated settlements amounting

Next

/
Thumbnails
Contents