Századok – 1976

Tanulmányok - Nagy Zsuzsa L.: Az Egyesült Államok és a Duna-medence 1919–1938 51/I

AZ USA ÉS A DUNA-MEDENCE 1919-1939 55 oldalú biztonsági szerződéseket, de nem vett részt a 30-as években a Hitlerrel ás Mussolinivei kötött különböző egyezményekben sem. Mégis, annak ellenére, hogy „az amerikai izolacionizmus izolacionizmust jelentett Európától" és aktivitást a világ más részein,1

1

az elzárkózás még Európa vonatkozásában sem volt és nem is lehetett teljes. Az Egyesült Államokat Európához kötötte az a puszta tény, hogy az első világháború során döntő módon állt a szövetségesek oldalára és gazdasági téren semmiképpen sem lehetett közömbös számára, hogy kölcsöneit, segélyeit stb. hogyan s miként fogják visszafizetni. A gazdasági problémáknak csupán csak ez az egy oldala is olyan következménnyel járt, amely Európa és a Duna-medence politikai viszonyait is befolyásolta. Mind időben, mind térben finomítani lehet és kell tehát az amerikai izolacionizmus érvényesülését illető nézeteiket. Való igaz, hogy politikai és diplomáciai vonatkozásban az Egyesült Államok elsősorban a kívülálló megfigyelő szerepét játszotta, aktívan nem vett részt az európai konfliktusok megoldásában. Különösen egyértelműen érvényesült ez a magatartása a 20-as években, de jellemző maradt még a 30-as években is. Mindezek ellenére még a 20-as években sem volt teljesnek és kizárólagosnak mondható, amikor pedig az elzárkózás a legerőteljesebben érvényesült. Tanulságos ebből a szempontból az Egyesült Államok ós a Népszövetség viszonya. Igaz, hogy Amerika nem volt tagja a szervezetnek, viszont nem-hivatalos megbízottai és megfigyelői nyomon követték a Népszövetség munkáját, egyes esetekben hivatalos delegációt is küldtek Genfbe.1

2

Elihu Root és John B. Moor — minden elnöki elzárkózás ellenére — megfigyelőként jelen volt a Népszövetség döntőbíróságában.13

Az Egyesült Államok hangsúlyozottan elutasított minden a Népszövetség elé kerülő poli-I tikai vitában való részvételt, mégis 1930-ig több mint negyven olyan konferenciát, tanácskozást tartanak számon, ahol amerikaiak is jelen voltak.14 Így igen furcsa helyzet alakult ki: „Nem-hivu'alos megfigyelők kószáltak Genf körül, mint bűnözők után nyomozó detektívek és készítették jelentéseiket. Mint a szellemes Clemenceau más összefüggésben megállapította: az Egyesült Államokat »fül és nem száj« képviselte."1

5 Ami a gazdasági kapcsolatokat illeti, e téren az Egyesült Államok sok-1 kai több szállal kötődött Európához, mint politikai tekintetben. Ilyen kötő 11

Az Európától való elzárkózást hangsúlyozta az 1922 szeptemberében elfogadott Fordney-McCumber Tariff Act, amely felújította a Republikánus Párt hagyományos „magas vám" politikáját {Chambers-, i. m. 295). Az izolacionizmus értelmezésére: Chambers: i. m. 296 (az idézet is innen való); Renouvin: i. m: VII. 30 — 31. Harding elnök már 1921-ben összehívta a washingtoni konferenciát a Távol-Kelet vitás problémáinak tisztázására: Dulles: i. m. 149 — 153. 12 Perrel: i. m. 555. 13

E. Root azonban éveken át hiába küzdött a hivatalos csatlakozásért, még 1935-ben sem kapott elég szavazatot a javaslat a Kongresszusban. Ferrel: i. m. 556 — 557. Bailey: i. m. 682. Renouvin: i. m. VII. 431. 14 Bailey: i. m. 710 — 711. Chambers: i. m. 296. Ld. még: F. Walters: A History of League of Nations. I —II. Oxford 1952. 15

Bailey: i. m. 682. A washingtoni magyar követség jó érzékkel tapintott rá arra, mi foglalkoztatja az Egyesült Államokat a Népszövetség vonatkozásában: míg ő maga nem tagja a szervezetnek, a dél-amerikai államok igen, így azok és Európa kapcsolatai megerősödtek: „ . . . a Népszövetség amerikai affiliációi folytán Európa ma tekintélyesebben szerepel Dél-Amerikában, mint ahogy azt tette a veronai kongresszus óta. . . Ha az Egyesült Államok előbb-utóbb valamilyen klauzula segélyével belépnek a Népszövetségbe, úgy annak Dél-Amerika lesz legnyomósabb indító oka." OL К. 63. KÜM Pol. 80. es. 1929. 10. tét. Észak-Amerika. 10 — 1368. 1925. nov. 16-i jelentés.