Századok – 1976

A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Elekes Lajos: A „Történelem és társadalom” c. téma vitájáról 500/III

500 A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 500 mm az erdő-vidéken éllek. Nem fogadható el az a nézete sem, hogy a székely rovásírás reirán eiedetű. A vita a történelmi személyiség szerepe és a mongolok értékelése felett bontí kczott ki. A szerző külcncsen magasra értékelte Bzsingiszkánt, nem utolsósorban a nr.orgolck г ira pozitív történeti ezerepéért, hogy megállították a icmánság nyugati szomszédjának Kelet felé való etnikai terjeszkedését s ezzel kedvező feltételeket teremtettek az őslakos románság állami fejlődése számára. E rezetek ellen mindenek előtt maguk a mongolok emelték fel a szavukat, hangsúlyozva, hegy a mongol állam létrehozása Lzsingiszkán történelmi érdeme, de a hódító hadjáratokat semmiféle érveléssel nem lehet pozitívre festeni. Hasonlóképpen mások is — nyugat- és kelet-európai historikusok egyaránt — bírálták Giurescu nézeteit. A következő témakör A civilizációk találkozásai Európában 13C0 körül volt, s hárem félnapon át hét referátum megvitatására került sor. Itt először J. Kloczouski (Lengyelország) Társadalmi, politikai és kulturális struktúrák a 13. századi Európában e. előadását tárgyalták meg. A lengyel katolikus történész fejtegetésében — amely egy összehasonlító történeti munkálat kiinduló pontjául kívánt szolgálni — az egyháztörténeti aspektus dominált; a marxista hozzászólók, elismerve ennek fontosságát, a társadalmi szerkezet vizsgálatának elsődlegességére mutattak rá. Ezután került sor J. Cesar és J. Vozár (Csehszlovákia) Kapcsolatok és összeütközések a középkori Európa és a Kelet között a 10—15. században c. előadására, amely három részre tagolódott. Az első részben a szerzők arra a kérdésre kívántak választ adni: milyen ismeretei voltak egymásról a középkori Európának és a Keletnek. A második rész a kereskedelmi kapcsolatok fő útvonalaival foglalkozott. A harmadik rész a kapcsolatok és konfliktusok mérlegét kívánta megvonni. A vita elsősorban a kereskedelmi kapcsolatokról, ezen belül a Levantekereske delemről előadottakat érintette. Itt hangzott el A. Stickler (Vatikán) A Földközi tenger medencéjének egyetemei a 13. sz. derekától a 14. sz. végéig c. előadása. Ebben a szekcióban tartott előadást Székely György is Városok és nyelvek Közép-Kelet-Európában címen. Az előadás széles bázisa és összehasonlító módszere elnyerte a hallgatóság tetszését. Az újkori szekcióban az első témacsoportban: Nemzetek és államok (16— 18. sz.) 1 árcm félnapon át nyolc előadás került napirendre. Az első két előadás: L. V. Cserepnyin és V. T. Pasuto (Szovjetunió) Az orosz centralizált állam kialakulásának összehasonlító történeti vizsgálata a 16—17. században, V. Durand (Franciaország) Az állam hatásköre a modern korban címmel hangzott el. Mindkét előadás széles történeti körképet nyújtott: az orosz, ill. a francia központosítás folyamatát össz-európai perspektívába állította, azzal a lényegi különbséggel azonban, hogy a francia történész fejtegetése a politikai szervezet formáinak tanulmányozására korlátozódott, a szovjet történészeké viszont a gazdasági-társadalmi feltételek elemzésén nyugodott. A két előadás együttes vitájában a szocialista oiszágok képviselői és nyugati polgári történészek nagy számban vettek részt. Az utóbbiak egyike kifejtette, hogy a központosítás folyamatához nincsen keze az osztályharcnak, annál inkább a háborúknak; ugyanakkor elismerte a szovjet referátum és egyes marxista hozzászólások szakmai értékeit. A következő B. Hall (Nagy-Britannia) Vallás és társadalom a reformáció korabeli Eurcpálan c. referátuma volt. Hall tulajdonképpen a skót reformátor