Századok – 1976

A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Arató Endre: Beszámoló a kongresszus munkájáról 490/III

A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 499 A metodológiai szekció hatodik, utolsó ülésének témája A kortörténeti források kiadása volt. J. Kahlenberg előadása nem felelt meg a várakozásoknak. A referens, bár témájaként a kortörténeti források kiadását jelölte meg, túlnyomórészt a forráskiadás általános kérdéseivel foglalkozott és csak alkalmanként utalt a kortörténetre. Ezért felmerült, hogy kívánatos volna behatóbb figyelemben részesíteni a téma speciális vonatkozásait, kezdve a kortörténet fogalmától egészen a kortörténeti források rendkívüli bőségéből, egyben szükségszerű hiányaiból adódó sajátos problémákig. Számos nyugati polgári felszólalás mégsem kapcsolódott a témához. így febnerült, miképpen lehetne a computert felhasználni a történeti forrásközlésben. Többen sokkal inkább a forrásközlők helyzetével, mint a forrásközlés módszereivel foglalkoztak. A marxista történészek azonban a témához szóltak: így arról mondták el véleményüket, hogy a levéltári forrásközlés különböző műfajai közül melyek jönnek a kortörténet forrásainak kiadásánál elsősorban tekintetbe, vagy a forráskiadás előkészítésének elveit taglalták konkrét tapasztalatok alapján. Utaltak arra a növekvő érdeklődésre, amely világszerte mutatkozik a kortörténeti kutatások és forráskiadványok iránt. Ezeket nemcsak historikusok forgatják, mint a korábbi időszakokra vonatkozó forráskiadványokat, hanem széles olvasóközönséghez jutnak el. így a kortörténeti források kiadásával foglalkozó történész olyan szakember, aki közvetlen • hatást gyakorol a közvélemény, a társadalmi tudat alakítására. Ennek megfelelően nagy a tudományos és társadalmi felelőssége. III. A történeti kérdések kronológiai alapon létesült szekciókban folytatott vitája igen bő tematikát ölelt fel. Az ókortörténeti szekció öt félnapon át ülésezett két nagy témakörben (1. Az antik civilizáció központjai és peremvidékei, 2. A társadalmak típusai az ókorban) és tizenkét előadást vitatott meg. Egy magyar referátum is elhangzott A ,,limes" és a provinciák címen. A szerző Mócsy András helyett, aki nem tudott a kongresszuson részt venni, Székely György terjesztette elő a I referátumot. Az igen tárgyilagos vitában bolgár, lengyel, román és német történészek szólaltak fel. Érdekes módon a román E. Condurachi a polémiában ^ nem képviselte a dák kontinuitást, s a Mócsy András előadását megelőző referátumot (K. Nicolaou: Cyprus—Görögország és a Kelet a történelmi időkben) bírálta. Helytelenítette az előadó felfogását a szigetek fontosságáról, amivel szemben az Alduna vidékének már a kora ókorban meglevő döntő voltát hangsúlyozta. A középkori szekcióban A nomád társadalmak témakörben két félnapon át hat előadás hangzott el. Közülük G. G. Giurescu: Nomád népek az eurázsiai térségben és szerepük a középkori államok kialakulásában c. referátumára 8 vitájának bemutatására térünk ki. Mindenekelőtt sajnálattal kell megállapítani, hogy a tartalom nem esett egybe a címmel: hanem a román előadó az eurázsiai térség helyett főleg a mai Románia területére szűkítette le a tárgyalást. Másrészt nem mutatta be a középkori államok kialakulása megértéséhez nélkülözhetetlen társadalmi hátteret. A szerző nem ismeri a magyar vonatkozásokat sem. A középkori államok kialakulásának nomád tényezőiről az előadás keveset szólt. Jelentékeny része ókori, — s ezen belül is a szkíták súlyponti területei rovására a román föld ókori történetével, nem nomád népek szerepével foglalkozott. A szkíta törzsterületre vonatkozó szovjet régészeti irodalom különösen hiányzik a bibliográfiából A dák kontinuitás problémájának beleszövése felesleges, azon túl, hogy a szarmaták mint nomád nép