Századok – 1976

A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Arató Endre: Beszámoló a kongresszus munkájáról 490/III

492 A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 492 A marxista történészek a valóság objektív jellegét és ezzel összefüggésben az igazság egységét hangsúlyozták és legszögezték, hogy a marxi— lenini elmélet nem dogma és nem vallásos hit, hogy a lenini értelemben vett történelmi előrelátást maga a történelem igazolta, hogy továbbá az ismeretek gyarapodása és a módszerek folytonos fejlődése kívánatossá és lehetségessé teszi a további eszmecserét. A fasizmus dimitrovi felfogását védve szóba került, hogy ,,a kapitalizmus létezhet fasizmus nélkül, de a fasizmus kapitalizmus nélkül nem lehetséges". Vitathatatlan, hogy a fasiszta mozgalom néhány országban a nép, ill. a kispolgárság és középrétegek körében befolyásra tett szert. Mégis helytelen volna a fasizmus bűneit a fasiszta vezető gárda mellett elsősorban a középrétegekre hárítani, s felmenteni a felelősség alól a reakciós tőkés köröket, amelyek a fasizmus mögött állottak, s azokat, akik ma a neofasizmus mögött állnak. Ami a bonapartizmust illeti, az a szabadversenyen alapuló kapitalizmus terméke, s ezt az uralmi formát történetietlen a monopolkapitalizmus időszakára alkalmazni. Ami pedig a nyugati történettudomány válságát illeti, felvetődtek a polgári tudományban és közgondolkodásban mutatkozó, nyugati szakemberek által is többször leírt „rossz közérzet" jelenségei és okai, amelyek a kor változásaiban gyökereznek. A második nagy téma Az emberi jogok voltak. Az előadás, amely számos rész-referátumból állt, a Francia Történészek Nemzeti Bizottságának irányítása I alatt, B. Mousnier szerkesztésében készült. Az egyes referátumok különböző korok, kultúrák körülhatárolható társadalmi csoportjainak és osztályainak az emberi jogokról alkotott képét, felfogását vizsgálták. A beküldött és rövidített formában leközölt referátumok eredményeit (voltak köztük a szocialista ' demokrácia jelentőségét kétségbe vonó írások, de nem kevésbé a szocializmusban igazán kiteljesedő emberi jogokat meggyőzően bemutató tanulmányok) Mousnier a maga szubjektív módján foglalta össze, amelyhez felesleges kommentárt fűzni. Az emberi jogok eszméje csak azokban a civilizációkban bontakozott ki a maga teljességében, ahol a személyes egyetlen transzcedens isten eszméje élt. Azokban a civilizációkban viszont, amelyekben csak panteista istent ismertek és az isten személyisége elmosódott, az emberi jogok eszméje alig bontakozott ki, vagy elfojtva maradt. A hatalmas bürokratikus szuperstruktúra, a technokratikus despotizmus, a tervezés az ember alapvető jogait, szabad választását pusztulással fenyegetik. De mégis ez az, amit minden ember életszínvonalának gyors és határtalan emelése érdekében választ. A kibontakozó — mondhatjuk parttalan — polémiából azokat a marxista gondolatokat emeljük ki, amelyek szerint az emberi jogokról szóló 17—18. századi angol, amerikai, francia deklarációk és a rájuk épült, részben ma is érvényes törvényhozás, mivel antifeudális élű volt és az akkor haladó burzsoázia érdekeit szolgálta, ma már jórészt elavult. A változott viszonyoknak megfelelő új tartalommal kell megtölteni a régi formákat, részben újakat is kell helyükbe tenni. így például az emberi jogok között kell kodifikálni a gazdasági, társadalmi, kulturális emberi jogokat, miként ez a szocialista államok életében megvalósult. Ezt a gyakorlatot kell nemzetközileg elfogadtatni, kodifikálni, alkalmazni és nemzetközi biztosítékokkal is ellátni. Itt is elhangzott — elszigetelten — felszólalás, amely egymás mellé állította Chilét és Csehszlovákiát és javasolta — sikertelenül — a chilei és csehszlovákiai történészek üldözése elleni tiltakozást. A harmadi fő téma, A forradalmak nem kevésbé nagy érdeklődést keltett.