Századok – 1976

A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Arató Endre: Beszámoló a kongresszus munkájáról 490/III

A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 493 A cél a forradalom elvi kérdéseinek tisztázása volt. A témához több különböző szellemű és szintű referátum készült. Az egyik (B. Bailyn, USA) az Egyesült Államok függetlenségi háborújával épp an azokat a forradalmikat kívánta előtérbe állítani, ahol az orszályharc és társadalmi mozgások — a szerző véleménye szerint — nem játszanak szerep3t. Az amerikai függetlenségi háború társadalmi korlátjainak teljes mellőzése, jelentőségének túlzott kiemelése — pl. a nagy francia forradalommal szemban - párosult a felsőbbrendűnek hirdetett amerikai életformának a távoli múltba való visszaveti tésé vei. Hangzott el előadás a kínai forradalomról (L. Bianco, Olaszország), s fontos elméleti kérdéseket feszegetett E. Hobsbawm angol marxista historikus (a forradalomról nem lehet elkötelezettség nélkül beszélni, a progresszió nem minden esetben jelent forradalmi utat, a spontaneitás és a tudatosság összefüggései, a forradalmakat folyamatokban kell vizsgálni stb.). A vitában nem sikerült a militáns antimarxista historikusoknak elvitatniuk az Októberi Forradalom jelentőségét. A következő fő téma A nemzeti kisebbségek kérdéséről szólt, de annak — miként az előadás címe is mutatta — csak egy jelenségét, a kanadai tapasztalatot vizsgálta. Több expert és felszólaló éppen a szélesebb egybevetést hiányolta. Ezek a megnyilatkozások jórészt kiegészítették a referátumot. A kanadai referátum egyébként sokoldalúan mutatta be az ország nemzetiségi viszonyait, s különösen azok számára, akik e távoli országot nem ismerik, rendkívül hasznos információkat tartalmazott. A Szovjetunió tapasztalatait a szerző, W. L. Morton figyelemre méltónak tartja, amelyeket gondosan tanulmányozni kell. (Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert több expert, ill. felszólaló alaptalanul és élesen támadta a Szovjetunió nemzetiségi politikáját.) Az előadás történeti jellegű, először az őslakossággal, a kanadai feketékkel s az indiánokkal foglalkozik. Ezt követően a francia (17—18. sz.), majd a brit (18—19. sz.) bevándorlást, kolonizációt tárgyalja. Nem hagyja figyelmen kívül a gazdasági-társadalmi viszonyokat, bemutatja a kanadai lakosság nemzetiség szerinti tagozódását) (brit 48%, francia 31%, szláv: ukrán, lengyel, orosz, cseh, szlovák 5%, német 4%, skandináv 2%, holland 2%, indián 1%, egyéb 7%). Az USA ós Kanada nemzetiségi politikájának szembetűnő különbsége is kiderült az előadásból, de az alaposabb egybevetés ezúttal is elmiradt: az USA kormányától eltérően a kanadai támogatja a bevándorolt kisabb lélekszámú nemzetek nyelvi-kulturális kívánságait, amalyakra parsza az Amerikai Egyesült Államokhoz képast nagyobb igény is mutatkozik, nem utolsó sorban a francia példa nyomán, amalyhez hasonló kompikfc namzet (s amely ugyanakkor a britnél korábban települt az országba) az USA-ban nam él. Mindezért a nyelvi asszimiláció lassúbb folyamat, mint az Egyesült Államokban. Quebec maga is soknemzetiségű, a lakosság 80%-a francia. Morton részletesen megvilágítja a francia problémát, ез nem karüli el figyelmét, hogy Quebecben kisebb a kereset, s nagyobb a munkanélküliség. E terület inkább mezőgazdasági jellegű, ós az ipar a brit kanadaiak ез az amerikaiak kezében van. A szerző rávilágít arra is, hogy a quabaci kormányzat türelmetlen nacionalista, s a bevándoroltak asszimilációja jóval kisabb máretű, mint az angol nyelvű területen. A referátum foglalkozik a két nagy namzet (brit ós francia) vallási különbségeivel: az íreken kívül az angol ós a skót lakosság protestáns, a francia pedig katolikus, ami csakúgy élezi az ellen-6 Századok 1976/3.