Századok – 1976
A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Arató Endre: Beszámoló a kongresszus munkájáról 490/III
A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 491 cowboyokról, az indiánokról és a nyugati partvidékről mint ígéret földjéről, szellemeskedő apróságokat tartalmazó, a kongresszus színvonalához egyáltalán nem méltó előadást tartott. Mondandója teljességgel ellenkezett az indián hetilap és az Indián Történeti Társulat kiadványainak tartalmával. Ezekkel a kongresszuson ismerkedhettünk meg: az amerikai indiánok egyenjogúságukért folyó nem éppen idillikus évszázados harcával foglalkoznak. Az érdemi munka hét szekcióban folyt, emellett a nemzetközi történész szervezethez tartozó 21 bizottság, ill. affiliait társaság rendezett ugyanekkor tudományos üléseket. A magyar delegáció tagjai közül öten (Mócsy András, Székely György, Perényi József, Erényi Tibor, Jemnitz János) tartottak előadást a kronológiai szekciókban (félnapos üléseken), hárman töltöttek be experti (előre felkért hozzászólói) feladatot (Elekes Lajos, Ember Győző, Mérei Gyula) a nagy, ill. a metodikai szekciókban (ezek egésznapos ülések voltak). Ezenkívül delegációnk egy elnököt (Pach Zsigmond Pál) adott az egésznapos metodikai témák egyikéhez, és két alelnököt, akik a legújabbkori kronológiai szekcióban és a gazdaságtörténeti társaság ülésén működtek (Hajdú Tibor, Pach Zsigmond Pál). Három magyar előadás hangzott el a bizottságok és a társintézmények szervezte rendezvényeken (Pauliny Oszkár, Dán Róbert—Pirnát Antal, Niederhauser Emil). Emellett delegációnk nemcsak számottevő aktivitással vett részt a szabad vitákban, hanem figyelemmel kísérte a szekciókban és a nem kevés bizottságban folyó munkát. (Nemes Dezső, Berend T. Iván, Elekes Lajos, Ember Győző, Erényi Tibor, Földes Éva, Hajdú Tibor, Jemnitz János, Klaniczay Tibor, Mérei Gyula, Pach Zsigmond Pál, Pamlényi Ervin, Perényi József, Ránki György, Szántó György, Székely György, Vass Henrik és Arató Endre.) így az ókori szekción kívül csaknem az egész kongresszusról sikerült tájékozódnunk, s a 21 bizottság munkája közül 11-ben vettünk részt. I. Az első szekció nagy témái sorában elsőként a Történelem és társadalom c. szovjet referátum tárgyalására került sor, amelyet egy hattagú munkaközösség állított össze. A rendkívül nagy, bonyolult és szerteágazó témát vizsgálva, hangsúlyozta, hogy a marxi—lenini pártosság nem ellentétes a tudományos objektivitással, ellenkezőleg: annak legmagasabb fokát teszi elérhetővé. A történelem mint tantárgy és mint ismeretanyag fontos szerepet tölt be a Szovjetunió és a szocialista országok iskoláiban és közművelődésében. Ezzel szemben a polgári tudományban a történelem háttérbe szorult, elfordult a valóságtól, illetve annak valóban lényeges összefüggéseitől, és ezért huzamos ideje válságban van. A vitában a nyugati polgári történészek nem fogadták el a marxismus— leninizmus törvényfogalmát és a történelmi jövőbelátás lehetőségét, szembeszálltak a polgári történettudomány válságáról szóló nézetekkel. Polémia bontakozott ki a fasizmus kérdéséről, a burzsoá historikusok kétségbe vonták a fasizmus marxi—lenini meghatározásának helyességét, hangsúlyozva annak bonapartista jellegét, s azt, hogy fasizmus és kapitalizmus nem függ össze. Néhány provokatív hang is alhangzott: a témekörhöz nem tartozó 1968. évi csehszlovák események felvetésével. Külön ki kell emelnünk egy észak-amerikai indián felszólalást, amely felb ívta a figyelmet a jogegyenlőség hiányának különböző tényeire az Egyesült Államokban, főként az indiánok és más színesbőrűek vonatkozásában. Egy másik amerikai felszólalás az USA politikai gyakorlatában meglévő maccarthyzmusról szólt.
