Századok – 1976
A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Arató Endre: Beszámoló a kongresszus munkájáról 490/III
A XIV. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUSRÓL Arató Endre: Beszámoló a kongresszus munkájáról* Gyakran hangoztatott, általánosan elterjedt nézet, hogy a nagy tömegeket megmozgató világkongresszusok kevés új tudományos eredményt hoznak, hiszen a témák jórészt közismertek, nagy területet átfogóak, és az előadások felszólalások számára igen kevés idő jut. Ugyanekkor ennek ellenkezője, a szűk, kevesek érdeklődésére számot tartó részterületek bemutatása is sokszor megfigyelhető. Sokan — éppen ezért — a személyes érintkezéseket tekintik az efféle rendezvények legfőbb hasznának. S ha mindez igaz is, mégsem szabad megfeledkezni arról, hogy az átfogó nagy kérdések, amelyekről sokat is írtak szerte a világon, a problémák megközelítésében feltétlenül hoznak újdonságot, nem beszélve arról, hogy ezek a kongresszusok a marxista— leninista és a polgári történettudomány nemzetközi méretű ideológiai harcának terrénumai. Nem utolsósorban vonatkozott ez San-Franciscora, ahol a szocialista országok historikusainak a tőkés világ legnagyobb hatalmú országában különös nehézségekkel kellett szembenézniük. Az amerikai rendezőbizottság háromezer historikus részvételére számított, de a létszám ennek a felét sem tette ki, s így jóval alatta maradt a korábbi, moszkvai kongresszuson (1970) megjelentek létszámának. Az Egyesült Államokba Nemes Dezső akadémikus vezetésével 18 tagú magyar delegáció utazott. A felszabadulást követően 1955 óta, amióta a magyar marxista történészek delegációja résztvesz a nemzetközi kongresszusokon, hagyománnyá vált, hogy historiográfiánkat reprezentáló tanulmánygyűjteményt jelentetünk meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. A két impozáns kötet abban követte a tradíciót, hogy a magyar történettudomány elmúlt ötévi fejlődésének eredményeibe nyújtott betekintést a tanulmányokkal és az annotált, válogatott bibliográfiával. Újdonságnak voltak tekinthetők az egyes előtérben álló kutatási területekről adott historiográfiai beszámolók (a magyar munkásmozgalom története, Kelet-Európa története), valamint egyéb historiográfiai, történetelméleti kérdések fejtegetése. Különösen figyelemre méltó a tanulmányok nagy száma (37), a magyar történészek ilyen széleskörű részvetele az eddigi hasonló vállalkozásokhoz képest egyedülálló. A kötet megjelentetésében nagy munkát végzett Pamlényi Ervin, akinek szakavatott szerkesztői tevékenysége sokban hozzájárult a gyűjteményes kötet sikeréhez. A munka iránt az amerikai és fejlődő országok történészei különös érdeklődést mutattak. Tanulmánykötetünk a kongresszus alkalmából napvilágot látott kiadványok között az egyik legtekintélyesebb volt. A megnyitó ülésen — a szokásoknak megfelelően — egy előadás is elhangzott: Ray Allen Billington, a Huntington Könyvtár munkatársa a * A delegáció tagjai jelentéseinek felhasználásával készült.
