Századok – 1976

Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I

A habsbtjkg-eestatjrAciös kísérletek 47 nem is elégítette ki teljesen a vérmes magyar reményeket — Klebelsberg bel­ügyminiszter 80—90%-os magyar győzelemre számított —, mégis azt bizo­nyította, hogy Sopronban vitathatatlan volt a magyar fölény. A Sopront környező nyolc falu eredményei már egészen más képet mutattak. Ott a sza­vazatok 54,6%-a (3607) esett Ausztriára és csak 45,4% (3007) Magyarországra. A velencei jegyzőkönyv kimondta, hogy a két eredményt összesíteni kell és az egész területet az az ország kapja, amelyikre a szavazatok többsége esett. A két eredmény összesítése után Magyarország rendelkezett a szavazatok 65,l%ával, így az egész terület Magyarországot illette. A soproni népszavazás eredményeinek osztrák megítéléséhez a népszava­zási bizottság osztrák elnökének, dr. Viktor Miltschinsky-nek 1922-ben ki­adott könyve adta meg az alaphangot, melynek megállapításait a későbbi munkák újabb adatok és szempontok hozzáadása nélkül átvettek.11 8 Milt­schinsky egyetlen tényezőre, ti. a népszavazás előkészítése idején alkalmazott magyar terrorra és a névjegyzékkel folytatott machinációkra vezeti vissza a magyar győzelmet. Visszaélések valóban történtek és az is tény, hogy a Burgen­landban garázdálkodó fehérterrorista különítmények felháborító gaztetteket követtek el Burgenland baloldali-demokratikus lakosságával szemben, nem téve különbséget németek és magyarok között, továbbá az is igaz, hogy fék­telen nacionalista propagandát fejtettek ki Magyarország mellett. Ezzel szemben az osztrák propaganda kevéssé jutott szóhoz, bár a klagenfurti nép­szavazás előkészítésében oly jelentős szerepet játszó Steinacker ezekben a napokban Burgenlandban tűnt fel és a Wiener-Neustadt-i központtal meg­alakult „Ödenburger Heimatdienst" is igyekezett a lakosság hangulatát Ausztria érdekében befolyásolni.119 Kétségtelen, hogy a magyar különítménye­' sek erőszakos cselek ményekkel a lakosság egy részét megfélemlítették, de a terror önmagában mégsem adhat kielégítő magyarázatot a népszavazás eredményé­nek tárgyilagos megítéléséhez. Miltschinsky ugyanis megfeledkezik arról, hogy a különítményesek önkényeskedése többet ártott, mint használt a magyar kormány törekvéseinek. Villani Frigyes, a magyar kormány Sopronban tar­tózkodó megbízottja már a népszavazás előtt figyelmeztette a kormányt, hogy a fegyveres bandák által elkövetett „anomáliák" és az erőszakos asszimilációs törekvések Magyarország pozícióját gyengítik és az Ausztriához való csatla­kozás híveit erősítik.12 0 I)e ez ellen az „egytényezős" magyarázat ellen szól az is, hogy míg a nyolc falu közül ötben — ahol néhány fegyveres különít­ményes könnyen megfélemlíthette az egész lakosságot — Ausztria kapott többséget, addig Sopron városában, ahol a tábornoki bizottság szeme előtt a szabadcsapatok terrorja korántsem érvényesülhetett olyan gátlástalanul, mint vidéken, a többség a Magyarországhoz való csatlakozásra adta le szava­zatát. Ez a tény azt mutatja, hogy Burgenland egyetlen urbanizált központjá­ban a magyar befolyás lényegesen erősebb volt, mint az osztrák, mert a város közhangulatát jelentősen befolyásoló értelmiségi rétegek — még a német anyanyelvű lakosság egy részét is — Magyarország mellé tudták állítani. A Magyarországgal fennálló évszázados történeti összetartozás is fontos szere­pet játszott a népszavazás kimenetelében. 118 Viktor Miltschinsky : Das Verbrechen von Ödenburg. Wien 1922. 119 Ludwig Pfleger: i. m. 67 — 68. 120 Villani Frigyes: Bizalmas jelentés a soproni népszavazásról és a magyar­osztrák határmegállapításról. Sopron, 1923. Idézi: Soós Katalin: i. m. 169 — 170.

Next

/
Thumbnails
Contents