Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
46 KEK EKES LAJOS soproni katonai bizottságra bízták a végleges döntést. Ferrario tábornok, a bizottság elnöke, kitartott a kitűzött határidő mellett és azt december 10-én Schober kancellárhoz intézett levelében115 azzal indokolta, hogy ,,a tábornoki bizottság már november 6-án kinyilatkoztathatta volna Burgenland kiürítésének befejezését. Ebben az esetben a népszavazás már november 15-én megtörtént volna. Majdnem egy hónapot nyertünk. Kérem Önt, ismerje el ezt a tényt, és emlékezzék arra, hogy Velencéből visszatérve milyen nehéz ügynek tűnt a terület kiürítése. A Nagyköveti Konferencia december 18-ra tűzte ki a népszavazást, a tábornoki bizottság kitartott a december 14-i dátum mellett. Biztosíthatom Exzellenciádat, hogy a szövetséges tisztek mindent meg fognak tenni, hogy a népszavazási jegyzékek rendben legyenek és a panaszokat figyelembe vegyék . . . A fenyegetésekről és terror-akciókról Excellenciádhoz érkezett hírek abszolút eltúlzottak. Hogy a magyar csapatok két vagy nyolc nap múlva távoznak, az eseményekre semmiféle befolyást nem gyakorol, időben el fogják hagyni a területet." Levelének további részében döntését azzal indokolta, hogy a további időhúzás csak a bizonytalanságot és az irredentizmust fokozná, ezért egyik félnek sem válnék javára. Levelében nyíltan bírálva az osztrák kormány szándékát, kijelentette: ,,Az ütközet biztos elvesztését jelenti, ha valaki attól félve, hogy veszíthet, elhagyja a csatateret !" Kétségtelen, hogy Ferrario tábornok az Olaszország külpolitikai érdekeire kedvezőtlen halogatás meghiúsítása érdekében bagatellizálta a népszavazási területen elkövetett magyar terrorakciók jelentőségét, szemet hunyt a névjegyzékek összeállításában bizonyítható szabálytalanságok felett és már előre biztos volt a magyar győzelemben. A magyar kormány érthetően ragaszkodott a tábornoki bizottság által jóváhagyott időponthoz és ebben hivatkozni tudott a velencei jegyzőkönyv II. szakaszára, amely kimondta, hogy a népszavazásnak 8 nappal azután kell megtörténnie, miután a szövetséges tábornoki bizottság a terület pacifikálásának befejezését megállapítja. Ez pedig eredetileg december 11. lett volna. A jegyzőkönyv betűje szerint Magyarországnak volt igaza, viszont szelleme szerint — ha tényleges megbékülést akart volna elérni — az osztrák álláspont mellett szólt. Az osztrák államelnök megtagadta a velencei jegyzőkönyv ratifikálását és a kormány közölte Párizsban, hogy képviselőjét visszavonja a december 14 —16-án rendezendő népszavazási bizottságból. Az osztrák politikusok arra számítottak, hogy ezzel a lépéssel — amennyiben a népszavazást mégis megrendeznék — sikerül kihúzni a jogi alapot az Ausztria által bojkottált népszavazás alól. Schober azzal indokolta a kormány döntését, hogy két nap semmi esetre sem elegendő a népszavazás pártatlan előkészítésére — amelyhez az osztrák pártok a ratifikálást kötötték —, így az osztrák kormány nem adhat részvételével jogi támogatást a szabálytalanul megrendezett népszavazáshoz.116 A tábornoki bizottság ennek ellenére fenntartotta döntését és december 14-én incidens nélkül lezajlott Sopronban a népszavazás. A hivatalosan közölt adatok szerint Sopronban a szavazók 72,8%-a (12.327) döntött Magyarország mellett és 27,2% (4620) kívánt Ausztriához csatlakozni.11 7 Ha az eredmény 115 Uo. 70-71. 116 AA. Bonn. Abt. II. Westungarische Frage. К. 274.362. 117 Soós Katalin : i. ш. 173.
