Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
A HABSBURG-RESTAURÁCIŐS KÍSÉRLETEK 45 megkezdése érdekében, továbbá, hogy gondoskodjék antant-csapatok kiküldéséről, de lépései egyelőre nem jártak eredménnyel. A Nagyköveti Konferencia titkára, Cambon, november 17-én még úgy nyilatkozott, hogy ,,bár a velencei jegyzőkönyv javasolja antant-csapatok kiküldését, semmiféle kötelezettséget nem vállaltunk és nem vállalhatunk ilyen tekintetben és a Konferencia kénytelen sajnálattal közölni, hogy a Szövetséges Hatalmak kormányai nincsenek abban a helyzetben, hogy ilyen intézkedést végrehajtsanak. A klagenfurti népszavazás példája bizonyítja, hogy a szövetséges csapatok jelenléte nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egy népszavazás a teljes pártatlanság feltételei között menjen végbe."11 1 A nagyhatalmak tehát láthatóan azt szerették volna, ha a kínos probléma beavatkozásuk nélkül oldódik meg, ezért válaszaikban a velencei jegyzőkönyv mielőbbi ratifikálását sürgették. November 15-én a soproni tábornoki bizottság átnyújtotta az érdekelt feleknek a 11 pontból álló népszavazási rendelkezést,11 2 amelyet november 23-án Cnobloch budapesti osztrák követ és Bánffy külügyminiszter írtak alá. November 27-én a Nagyköveti Konferencia közölte, hogy a népszavazás nyugodt lebonyolítása érdekében mégiscsak antant-csapatokat fognak vezényelni Sopronba,11 3 amelyek Felsősziléziából érkeznek majd oda — Schober és Benes akciói tehát végül is eredménnyel jártak Párizsban —, mire az osztrák parlament november 29-én ratifikálta a velencei jegyzőkönyvet. Ezután már úgy látszott, hogy elhárultak a népszavazás akadályai, amelyet a tábornoki bizottság Sopronban december 14-re és a Sopront környező nyolc faluban (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kopháza, Nagycenk és Sopronbánfalva) december 16-ra irányzott elő. Az osztrák kormány azonban — miután a megígért antant-alakulatok csak december 8-án érkeztek meg — tiltakozását fejezte ki a december 14-i dátum ellen és követelte, hogy a népszavazást december 18-ra halasszák, ellenkező esetben Ausztria kénytelen lenne visszavonni népszavazási megbízottját és természetesen a távollétében létrejött eredményeket sem ismerhetné el. Schober kancellár a Nagyköveti Konferenciához intézett december 9-i jegyzékében azzal indokolta az osztrák kormány követelését, hogy ,,bár a Szövetséges Hatalmak tábornoki bizottsága formálisan átvette a közigazgatást, a magyar szervek változatlanul tovább működnek és hivatali hatalmukat felhasználva erőszakot és megfélemlítést alkalmaznak, továbbá gátlástalan propagandát fejtenek ki Magyarország javára. A lakosság osztrákbarát része ellen kifejtett terror miatt — amelyben a Sopronba visszatért különítményesek és a Selmecbányái bányászati akadémia hallgatói vesznek részt — a megfélemlítettség légköre alakult ki. A népszavazási névjegyzékeket önkényesen és meghamisítva állították össze, s ez ellen a szövetségesek bizottsága is tehetetlen volt. Amíg ez a helyzet fennmarad, szó sem lehet arról, hogy a népszavazások a Nagyköveti Konferencia által megkívánt pártatlanság mellett kerülhessenek lebonyolításra . . . "114 A nagyhatalmak elvileg nem zárkóztak volna el a határidő megváltoztatásától, de miután előzetesen már hozzájárultak a december 18-i dátumhoz, a 111 HHStA. NPA. K. 58/312-313. 112 Hochenbichler : i. m. 57 — 60. 113 HHStA. NPA. K. 68/323-324. 114 Schober-Archiv. Fase. Burgenland. Idézi: Hochenbichler: i. m. 68 — 69.
