Századok – 1976

Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III

444 KÖVÉÉ GYÖKGY eltolását az is magyarázza, hogy a tankörzetekre osztott birodalomban az adott körzetből csak a fölérendelt egyetemre lehetett pályázni, bár ez alól voltak kibúvók. Azt mondhatjuk, hogy minden egyetemnek viszonylag állandó vonzásterülete volt. A szentpétervári egyetem jelent talán a fentiek alól leginkább kivételt. Ahogy az egész fővárosi lakosság számára is szinte az egész európai Oroszország jelentette a perifériát,3

1

úgy a pétervári egyetemi hallgatók is a birodalom 12 tankörzetéből egyaránt verbuválódtak (pétervári, moszkvai, derpti, kijevi, kazani, harkovi, vilniusi, varsói, orenburgi, szibériai, ogyesszai, kaukázusi), bár a túlnyomó többség a pétervári és vilniusi körzet szülötte volt. 1888. jan. 1-ét tekintve a 2053 hallgató közül 863 (42%) a pétervári és 256 (12,4%) a vilniusi körzetben végezte középiskoláit.3

2

Az egyetem arculatát azonban nemcsak a székváros és a vonzásterület lakosságának struktúrája, vagyis az „inditó" közeg határozta meg, hanem a főváros sajátos funkciója is a birodalom gazdasági-politikai viszonyaiban, azaz a „befogadó" közeg. A pétervári egyetemnek nem volt orvoskara, a keleti nyelvek fakultása pedig kifejezte a cárizmus ázsiai irányultságát is a 19. század közepétől. A diákság összetételét a nemes- és hivatalnokszármazásúak határozták meg: míg 1861-ben 80%-ot tettek ki,33 arányuk 1887-re 55%-ra csökkent, majd újabb emelkedés után (1902-ben 67%) a forradalmat követően újabb süllyedést mutat, de még így is jóval magasabban, mint az összoroszországi átlag (1912: 45,9%, szemben a 9 egyetem alapján számolt 36,4%-kal). 1906-ból arra is van adatunk, hogy ez a nemesi hivatalnoki túlsúly belsőleg hogyan oszlott meg: az összdiákságnak 23%-avolt örökletes nemes és 42%-a hivatalnok. Mindezt motiválja, hogy az egyetemi hallgatók 50%-a jogi karra jár. A fenti arányszámok alakulásában fontos szerepet játszik a bürokratikus apparátus nagy részének a fővárosba koncentrálódása. 1881-ben a bürokratikus apparátus hivatalnokai és a polgári értelmiség alkotta a város lakosságának 28%-át.3

4

Másrészt jóval az országos arány fölött van az 1897-es összeírás alapján az örökletes nemesek arányszáma (6,3%).3

5 A tudományos eredmények szempontjából legjelentősebb fizika-matematika fakultás a századelőn a hallgatóknak csaknem 40%-át ölelte fel.36 Ismeretes, hogy Pétervár épp a fémfeldolgozó- és gépiparnak az ipari forradalomban vezető szerepe révén került a 19. század második felében Moszkva elé, s mindig úttörő szerepet játszott a technika fejlesztésében.37

Igen jelentős volt a pétervári nagyburzsoáziának az államhatalomhoz való kapcsolódása is.38 Ezek azok a tényezők, amelyek a sajátos arculatú pétervári burzsoázia leszármazottainak, az orvoskar hiánya mellett is, országos átlagnak megfelelő súlyt adnak (ld. tiszteletbeli polgárok és kereskedők 1887-ben: 13,31%, 1902-ben: 11,3%, 1912-ben pedig csak az első gildes kereskedőket ideszámítva: 8,8%). n£. M. Ivanov : О szoszlovno-klasszovoj sztrukture gorodov kapitaliszticseszkoj Rosszi in: Problemi szocialno-ekonomioseszkoj isztorii Rosszii. Szbornyik sztatyej. M. 1971. 321. за Zsurnal . . . 1888/10. 63. 33

Lejkina-Szvirszkaja : Intelligencija ... 61. 34

Ocserki isztorii Leningrada. M.—L. 2. k. 1957. 213. 35

Ivanov : i. m. 316. 36

Isztorija Lenyingradszkogo unyiverszityeta. Ocserki. Szerk.: V. V. Mavrogyin. 1969. 140. 37

V. K. Jacunszkij : Roi Peterburga v promislennom razvityii dorevoljucionnoj Rosszii. Voproszi Isztorii, 1954/9 103. 38

J. F. Oingyin: Russzkaja burzsuazija v period kapitalizma, jejo razvityije i oszobennosztyi. Isztorija SzSzSzR 1963/2. 70.