Századok – 1976
Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III
A DIPLOMAS ÉRTELMISÉG OROSZORSZÁGBAN 441 bizonyos önkormányzatot biztosítottak az egyetemeknek, s amelyek ugyanakkor nem változtatták meg az 1884-es Szabályzat alapelveit, ezzel fennhagyva az ahhoz való teljes visszatérés lehetőségét. Ez az autonómia tette lehetővé, hogy az egyetemek tanácsai, a központi intézkedéseket megelőzve, átvegyék a diákösszejövetelek határozatainak követeléseit (nők felsőiskolába lépéséhez és minden középiskola végzett diákjának felvételéhez való hozzájárulás, a nyolcvanas évek óta funkcionáló numerus clausus eltörlése (ill. hogy helyi orvoslást keressenek ezekre a bajokra).21 Az egyetemi képzés kiterjesztésére vonatkozó liberális kormányrendelkezések tulajdonképpen csak rögzítették a kialakult állapotokat: az 1905. december 14-i a szeminaristák felvételének lehetőségéről, az 1906. március 18-i, amely megengedi, hogy a reál- és kereskedelmi iskolák tanulói különbözeti vizsgával felvételt nyerhessenek az egyetemekre. A fenti intézkedéseknek a törvényhozás szintjére való általánosítása már nem történt meg.2 2 Változások történtek az egyetemek társadalmi életében is. Mint látni fogjuk, a forradalom ideje alatt mintegy tízezerrel nő az egyetemi diákság létszáma, nem számítva ide a szabadhallgató nőket. Az 1884-ben eldugaszolt, s most fölszakadt szelepeken átzúdoló áradat felborítja a diákság lemerevedett, társadalmi származás szerinti összetételét is. 1906 és 1913 között több mint 12%-kal zuhan a nemes és hivatalnoki]jak aránya, s ez aligha tulajdonítható a forradalom alatti plebejus beáramlásnak, már csak azért sem, mert rendszeres csökkenést tapasztalunk. Meggyorsul a nemesség gazdasági zuhanása is, hiszen az összpolitikai irányvonal is veszít rendi éléből, s a rendi monarchia, 1861 után, a második lépését teszi meg a burzsoá monarchiává alakulás útján.23 A hirtelen zuhanás mindenesetre azt mutatja, hogy a korábbiakban meglévő magas arányszám már akkor sem lehetett társadalmilag megalapozott. Hiába marad tehát érvényben az 1884-es Szabályzat 1917-ig, hiába törli el egy 1908 májusi miniszteri körlevél a forradalom alatt tett engedmények egy részét: hiába zárja ki újra az egyetemekről a szeminaristákat és a nőket,2 4 hiába emelik fel újra a korábban csökkentett tandíjösszeget, a társadalmi változásnak már semmilyen jogi intézkedés nem tud korlátot szabni. A középiskolák társadalmi összetétele már a nyolcvanas években demokratikusabb volt az egyetemeknél,2 5 s a forradalom alatt az „alsóbb rendek gyermekeinek" fokozott beáramlása a reakció éveiben is folytonos utánpótlást biztosít az egyetemi diákság számára is. Mely kategóriák javára történik a nemesek és hivatalnokok arányának csökkenése ? Rohamosan felfut a papfiúk csoportjának aránya, ám mivel ez a réteg már félévszázada, hogy eljátszotta társadalmi szerepét, így az újra kirekesztő intézkedések százalékukat gyorsan leszorítják. A tiszteletbeli polgárok és kereskedők kategóriája csaknem mozdulatlan, s a kispolgárok és céhesek is csak igen lassan (3%) növekszenek, s ezt is főleg a volt szeminaristák visszaesését követő 21 V. P. Jalcovlev : Polityika pravityelsztva v unyiverszityetszkom voprosze (1905 — 1910). Vesztnyik Leningradszkovo Unyivorszityeta vip. I. 2. sz. Isztorija, jazik, lityeratura L. 1969 168-169. 22 Uo. 160. 23 Lenin Összes Művei 20. k. Bp. 1969. 162. A „parasztreform" és a proletárparaszt forradalom. 1911. uJakovlev: i. m. 161. 26 Kamoszko : i. m. 206.
